Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 3. Katolikus szerzetesek-protestáns egyház

azokból a templomot és iskolát építenénk újjá, igazgatnánk és gondoznánk (reaedificare et administrare procurareque) a mindenható Isten dicsőségére." A mindszenti ispotályról külön is megemlékeznek a miskolciak: „Kegyeskedjék Felséged királyi jóakaratából átlátni, hogy vajon hasznosabb-e, ha valamely udvari szolga vagy lovász az ispotály javaival tömi a bendőjét és palotáját (aliquem clientem vel Agazonem bonis eius xenodochii ventrem et palatium replere), mintha a nyomorultakat, szerencsétleneket, szegényeket, siketeket, sántákat tápláljuk azokból. 57 nyomorultat és szegényt táplált azokból a nyomorult város (oppressum oppidum)."

266 Az ispotály azonban, legalábbis javadalmait tekintve, a 16. században a zálogbirtokosok rendelkezése alatt állt. Erre vall a Városkönyv bejegyzése, valamint arról is, hogy az ispotály javai a kora újkorban sem szűntek meg adományok révén gyarapodni. „1570. Sajónémeti Bárdos Tamás ellenzi a Csabai hegyen való szőlőt, kit Kádas Ambrus az ispotály számára Melith Ferencnek adott."

267 Melith Ferenc diósgyőri várnagy várszolgálata mellett az uradalom birtokigazgatásában is részt vett. Nem tudjuk, allódiumként igazgatte-e az oltárjavadalmat, vagy pedig inskripciót is szerzett rá, vagyis személyesen ő élvezte-e a jövedelmeket. Miskolc áttérése a református vallásra és a környékbeli kolostorok pusztulása a katolikus egyházat közvetlenül kiejtette a birtoklásból. A protestáns egyház azonban nemcsak a hitéletben, hanem gazdaságilag is igyekezett a helyébe lépni. A katolikus egyház a virágzó miskolci szőlőkultúra terméséből a dézsma révén részesedett leginkább, helyi képviselői pedig a plébánosnak járó oktáván keresztül. A 16. század második felében a királydézsma (kamarai dézsmabérlet) korában is megmaradt a plébánosi nyolcad kiadásának gyakorlata, de a protestáns lelkész megjelenésével már az új hit prédikátorának javadalma lesz. Már említettük Hevessy Mihálynak az oktáváról kiállítót nyugtáit, de 1594-ben Debreczeny Mihály, Isten egyházának pásztora is ad nyugtát az átvett nyolcadborról.

268 1579-ben Hevessy, aki maga is miskolci szőlősgazda volt, nyugtáján minősíti is az oktáva bort: „átvettem oktávában 24 egri köböl bort 2 új hordóban, melyek közül az egyik teljesen romlott volt, a másik pedig hamisított, ha valaki kételkedne benne, kóstolja meg, meg fog győződni róla (in octava cubulos Agrienses viginti quatuor in duobus vasis novis, quorum alterum est mere foeditum, alterum vero sophisticatum, si quis dubitat, gustet et rem ita esse certe sibi persuadet)."

269 A Szent István egyház vagy oltár szőlője földesúri adományként jutott Hevessy Mihály birtokába, ráadásul a dézsmamentességet is megszerezte rá 1572-ben,

270 nemkülönben a Bodogh nevű szőlőt.

271 Ezek azonban személyre szóló adományok maradtak, amit a családban való öröklődésük is mutat. A református egyháznak is volt azonban, mindenhol a kora újkori Borsod területén, saját javadalmas szőleje, melyeket bevezettek az egyházlátogatás során a borsodi egyházmegye Liber Redituumába. Sajnos a miskolci egyház javadalmára vonatkozó legkorábbi bejegyzés 1603-ból való. „Vagyon három szőlő, az egyik Szentkirály, a második Szentgyörgy, a harmadik alszerT

212 A szőlőnevek közül a Szentkirály első királyunk nevének középkori változatával a Szent István egyházzal való birtoklási és jogfolytonossági kap266 OL NRA 723/41 267 M.jk. 35. 68. 268 OL Reg.Dec. Borsod 1594/13 269 OL Reg.Dec. Borsod 1579/13 270 Szendrei 1890. III. 209. 271 BmLt 501/1 4.k. 838. és 209. 272 Sp. Ref.Lt. LRB