Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 2. Nemes szőlők-nemesek szőlei

Myndem Eztendőbe tiltot az Zölötöl. Nem mere megeskünny, el marada. Mylyth Ferentz valami gondolattyába reya kölde az én Zölömre, az közepébe egy darabot oda ada néky benne az Peresnek. Mellyet mynd attul fogva nem mertek tartany, hanem harmad kézen találtam most meg, s attúl keresem." Valószínűleg ez az a kalandos sorsú dézsmás szőlő a Kiságazaton, mely után 1577-ben és 1578-ban Csiszár János fizet tizedet kb. fél ill. 1 207 1- -1 egri köböl értékben. A vármegye előtt zajló per igazolja, hogy a szőlő birtokjogának kérdésébe beleszólt a földesúr is, hiszen Melith Ferenc várnagy döntése alapján vettek el egy szőlődarabot nemes Gombos Pál szőlejéből. A mezővárosi polgár társadalmi emelkedésének csúcsa a nemesség megszerzése volt, mellyel a helyi nemesek ingatlanaik óhajtott járadékmentességét is igyekeztek összekapcsolni, nem egyszer vindikálva maguknak azt a privilégiumot is, amely nem volt a birtokukban. Gombos Pál címernyerését követően nem sokkal példát találtunk arra, hogy vagyont szerzett városi polgár egyszerre folyamodik az uralkodóhoz és egyben földesurához a nemesi privilégium és mezővárosi háza, annak tartozékai mentességének elnyeréséhez. A kassai-miskolci kereskedő polgár Jakus-Kis Lőrinc, aki marhakereskedésével, kassai, miskolci házával, szőlejével a 16. századi agrárkonjunktúra egyik tevékeny részese és élvezője volt, 1563-ban a török elleni vitézségére, jelentős kárára (250 elhajtott ökrére) hivatkozva kéri maga s gyermekei nemesi címerrel való me|nemesítését (nobilitari cum insignibus ipsis), mely címer tervét csatolja is kérelméhez. Személyén kívül miskolci Szék utcai (Szok uczya), Nagy-Koronczi Sebestyén háza melletti házának felszabadítását is kívánja, valamint a ház minden tartozékának mentesítésítését a cenzus, munkajáradék alól (cum hereditatibus ad earn pertinentibus libertari ac ab omni censu, servitiisque perpetuo eximere). A Kamara nem zárkózott el Jakus Lőrinc kérésétől, úgy véli, meg kell számára adni mind a nemességet, mind a miskolci ház exemptioját, mert a török ellen vérét ontotta, keresztény rabokat szabadított ki, s még 600 forint veszteség is érte őfelsége szolgálatában, amint ezt a miskolci tanács is tanúsította.

209 Valóban, Jakus Lőrinc mellett mind Miskolc, mind Kassa város tanácsa szót emelt, sőt Jászvásárból 210 a moldvai vajda (despota) is támogatta kérelmét. Jakus Lőrincet talán halála akadályozta meg abban, hogy végül elnyerje a nemességet és címert, ugyanis felesége 1571ben így említi néhai férjét: circumspectus et providus.

211 Ha mint szőlőbirtokost tekintjük Jakus-Kis Lőrincet, aki a kiváltságos rendbe való bekerülése mellett jobbágyi terheitől is igyekszik szabadulni, birtokának sorsa egy kissé tükre tulajdonosáénak is. Az 1549-es dézsmajegyzékben a Fermeze szőlőhegy jobbágyi birtokosainak egyike, aki 4 miskolci köböllel szolgál.

212 Halála után 1569-ben Sziráky Balázs besztercei prefektus tiltja Kis Lőrinc minden örökségét, házát, szőlejét 3345 forint(!) értékű adósságban, de jelentkezik Paczott Zsigmond (előkelő felvidéki nemes), sőt Veres Balázs miskolci polgár és Kis Lőrinc lánya is az örökségre: „György diákné kassai Jakus Lőrinc lánya tiltja a Fermeze szőlőt arra másfélszáz forint adósságra, kivel ő atyja és anyja adós neki."

2 3 Az 1570-es években az özvegy nem a fermezei szőlőt műveli, hiszen a Kiságazaton ad dézsmát mind 1577-ben, mind 1578-ban.

214 A Fermezén lévő szőlő csak 1591-ben bukkan fel megint a forrásokban, mégpedig egy Bakos Balázsnak adott szőlőadományban. Homonnai Drugeth István, Török Fruzsina, Török István és Nyáry Pál, Török Zsuzsanna 207 OL Reg.Dec. Borsod 1577/5, 1578/5 208 OL NRA 722/39 209 OL NRA 266/10 210 OL NRA 722/45,69 211 Kassa lt. Arch.Secr. Y.Kiss 212 OL Reg.Dec. Borsod 1549/7 213 M.jk. 18.és 42-44. 214 OL Reg.Dec. Borsod 1577/6, 1578/5