Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 2. Nemes szőlők-nemesek szőlei
Simon, aki az 1568-69-ben Egerben főkapitány, Dunán inneni főkapitánnyá való kinevezése után Surányba tette át székhelyét, itt élt családja is. 189 A szolgálatában (in servitiis) állt Szabó György feleségét, Szerafin Zsuzsannát itt kereste fel Kismihály György, mondván: „Add nekem miskolci házadat zálogba (titulo pignoris), ugyanis neked most nincs szükséged rá, én pedig épületekkel fogom megerősíteni, a szőlővel együtt, melyet műveltetni fogok (coli curabo). Mikor visszatérsz Miskolcra és vissza akarod váltani, az építmények megbecsültetése után rögtön és valóban visszabocsátom és visszaadom (remittam et resignabo) neked a házat és szőlőt." A zálog összege, jelezve az ingatlanok nem csekély értékét: 200 forint. Férje halála után az özvegy visszaköltözik Miskolcra, de kénytelen mások nyakán csüggni (apud aliénas aedes haereret) és pereskedni háza-szőleje visszasszerzésért. A házban történt építkezéseket a visszaváltó megtéríti, ami pedig a szőlőt illeti, annak műveléséért, amennyiben művelte a zálogos, úgyis megkapta a hasznot (eius culturae, si coluit earn, commoda percepisset). Érdekes egyezés, hogy 1563-ban Forgách Simon szőlejét is Nagyszőlő néven említette Miskolc urbáriuma, s servitora felesége családjában, a Bakos-Szerafin rokonságban is egy Nagyszőlő nevű értékes ingatlant osztanak meg 1595-ben! A Szerafin-örökösnő, vissszaszerezvén miskolci jószágát, a század végére ismét szabadulni igyekszik ingatlanai terhétől. Az Egri Káptalan Protocollumába jegyezték fel azt a továbbzálogosító levelet (reimpignoratitia), melyben Nagyszombati György deák felesége (előbb Kádas Máténé) Fényes Katalin asszony elzálogosít egy teljes miskolci nemesi házat és egy szőlőt a Fermeze promontoriumon (Fermezey Szőllő dictam) nemes Kecskeméti Szabó Balázsnak. 191 A házat és a szőlőt 139 forintért vette Fényes Katalin zálogba Szerafin Zsuzsannától. A házat mint ősi anyai örökséget (maternam et aviticam) 4 évre zálogosítja tovább a zálogos, ugyanannyiért, amennyiért ő is zálogba vette. A miskolci nemesi családok egy részének eredete homályban marad, ezért tarthatnak számot különös érdeklődésre azok a források, melyek nemesek Miskolcra való betelepedését dokumentálják. 1563-ban a uralkodóhoz írt jobbágy kérvények között, mint láttuk, nemcsak jobbágyi státuszúakéi voltak. Czikóházy János és Peliny Mihály kérelmükben elbeszélik, hogy saját házukból és javaikból a török kimondhatatlan kegyetlenkedései miatt voltak kénytelenek elköltözni Fülek ostromának idején, s más nemesek jószágán kell meghúzódniuk (in aliorum bonis nobilium). 192 A város bírája azonban különböző szolgálatokra kényszeríti őket, ezért kérik, hogy őfelsége ugyanazon szabadságban tartsa meg a szegény nemeseket (in eadem libertate tenere). A Kamarának azonban más a véleménye a nemesi szabadságról: „a telek, melyet laknak, utáni járadékot (censum de fundo), mivel az járadékköteles (censualis), fizessék!" Peliny Mihály külön levélben fordult az uralkodóhoz, hogy annak a szőlőnek az értékét, melyet perrel elvitatnak tőle, s melyet 3 évvel előbb saját maga ültetett, ott, ahol azelőtt egy nagy erdő volt (ante très annos a me plantata, ubi antea silva magna erat), térítsék meg számára. 193 Peliny Mihály levele mutatja, hogy a Gömörből-Nógrádból Miskolcra menekült nemes „honfoglalásával" együtt járt, hogy irtvánnyal szőlőt szerzett új pátriája határában. A miskolci nemesek száma nemcsak betelepedéssel emelkedett a 16. század második felében, hanem a város polgárainak nemességszerzésével is. A kora újkor egyik legkorábbi miskolci armálisát Gombos Pál nyerte el I. Ferdinánd adományából (Bécs, 1560. július 28. nemesség- és címeradomány). Az eredeti címereslevél elenyészett, de korabeli, 189 Szabó JGy 1988 16. 190 BmLt 501/c XVIII. VII. 25. 191 HmLt XIII-1. Prot.A. 2.k. 5. 192 OL NRA 723/35 193 OL NRA 723/34
