Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok

tizedet, azaz a termés ötödét, hanem, ha a törkölyt nagyon levesesnek találták, abból is dézsmát vettek. A kádakat átvizsgáló törkölylátók az urbárium leírása szerint megfúrták a szállító edényt az abroncs fölött és ha must folyt ki belőle, azt elvették a tulajdonostól."

151 A földesúri dézsma adminisztrációjából jól ismert, de mindenütt más-más módon kivitelezett szokást a Kamara a diósgyőri castellanusok beadványának szélén így véleményezte: „Ez a követelés aztán igazán önkényes (tyrannica), ezért nem engedtetik meg, és erről az önkényeskedésről (de hac tyrannide) már a miskolci polgárok is panaszkodtak." A vártisztek jövedelmük közé sorolják a miskolci, diósgyőri és varbóvölgyi gabona- és bortizedből való részesedést is, mégpedig hat jobbágyét. A Kamara ezt a gyakorlatot is elutasítja: „Semmiképpen nem engedhető meg!" A vártisztek és castellanusok csak a tizedet említették, a kapitány a kilencedet és tizedet is. Hogy valóban az egyházi dézsmára gondoltak, támogatja a Varbóvölgye megnevezése is, amely nem helység, hanem az egri egyházmegye tizedkerülete. Balassa Zsigmondról ismeretes, hogy a kettős királyválasztás után azok között volt, akik az egri püspök javadalmait megkaparintották.

152 1554-ben Miskolcon a gabonadézsmát dézsmálta meg 172 kepével, 1559-ben pedig Diósgyőr, Csaba, Görömböly, Kápolna, Varbó tizedét ragadta el.

1 3 A hatalmaskodó főúr és felesége nemcsak a földesúri joghatóság alá tartozó javak (szőlők, földesúri dézsma) önkényes kezelésével kedvezett servitorainak, hanem az egyházi dézsma megcsapolásásával is. A forrásokból nem derül ki, vajon Balassa is egyike volt a tizedbérlő főuraknak, akik 1548 ill. 1563 után az egyes községek és districtusok tizedét árendálták, amikor az egri püspök dézsmáját az uralkodó vette át az egri vár fenntartására.

154 De ha bérbe nem is vette, elvette! 1550-ben az Egri Káptalan Révay Ferenc nádori helytartóhoz fordul ruszkai Dobó István egri provizor és várnagy valamint Hevessy Lőrinc székesegyházi főesperes és kanonok ügyében.

155 A várkapitánynak ugyanis a venerabilis magister bérbe adta (in arendam dedisset) Borsod vármegye összes gabona- és borquartáját, ill. mindazon terményét, melyeket dézsmálni szoktak (universas quartas frugum, vinorum, aliarumque ruralium rerum decimari solitarum). A tized káptalani negyedének melyet a kanonokok egymás között rang és szükség szerint osztottak ki, „kiárusítása előbb hallgatólagos, majd hivatalos gyakorlattá vált. A kanonok elsősorban a várnagyoknak, de olykor magánszemélyeknek is eladták ... bár elvileg a Kamara joga volt a negyedek megváltása".

156 Dobó István is így jutott a quarta árendájához 1550-ben, amikor nagyságos Balassa Zsigmond Miskolc és Csaba tizedkerületekből a teljes bordézsma-quartát - elkövetkezvén a szüret ideje - a maga számára leszüreteltette, elvitette és elszállíttatta, ezzel több mint 500 aranyforint kárt okozván Dobónak.

157 Az oklevél nem tartalmazza az árenda összegét, de az 500 aranyforintos kárösszeg túlzottnak tűnik, hiszen az 1570 körül elkezdett Szent János-könyv, az Egri Káptalan számadáskönyve szerint ekkor Miskolc teljes bortizedét 260, Csabáét 300 forintért adták bérbe.

158 Ha az egri várnagy túl is becsülte az elrabolt quarta értékét, ez nem menti a diósgyőri várnagy és földesúr tettét, aki hatalmaskodással szerezte meg annak a dézsmának egy részét, mely őt nem illette meg. 151 Orosz 1995 92. 152 Rúzsás 1939 8. 153 Uo. 43. 154 Uo. 8. és 41-43. 155 OL NRA 1766/69 156 Szabó JGy 1981 28. 157 Szendrei 1904 II. 119. valószínűleg az universas quartas helyett a vineas quatuor kifejezést értelmezte, így lehet, hogy a monográfia szerint Balassa 4 miskolci és csabai szőlejét bérbe adja Dobó Istvánnak és Herény Lorant(!) egri kanonoknak 158 Kandra 1886 486.