Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok
IL SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) 1, Dominusok - servitorok Az 1500-as évek Mohács utáni háromnegyed százada - a Magyar Királyság történetében új történeti korszak, a kora újkor első szakasza - gyökeresen új kül- és belpolitikai szituációt teremtett a középkor századai után a török megjelenésével és berendezkedésével. Ez az új korszak a diósgyőri váruradalom és Miskolc birtoktörténetében is változást hozott, a királyi birtoklást a zálogbirtokosok földesurasága váltotta fel. „A nagybirtokok a várak köré szerveződtek. Az a főúr, akinek csak egy vára volt, a szerényebbek közé tartozott. Felső-Magyarország 124 vára 1550 előtt, a királyt is beleértve, 47 családé vagy főúré volt, 1575-ben szintén 47 családé, 1600-ban azonban már csak 37 családé - ez a folyamat a nagybirtok erősödő koncentrációját mutatja. A Habsburg uralkodók 1536-tól 1600-ig szinte valamennyi birtokot az arisztokrácia kezére jutatták. A kettős királyválasztás után a birtokadományozás volt az egyik legáltalánosabb módja a hívek toborzásának ... A mezőgazdasági árak emelkedésével, valamint a majorságok, földesúri haszonvételek kiépülésével párhuzamosan a birtokok jövedelme és értéke is számottevően felszökött ... A nagybirtokosok azonban még így is igen jól jártak. Füzér vára 1596-ban a zálogösszeg 12%-át jövedelmezte Báthori Miklósnak, Diósgyőr pedig 1563-ban 25%-át Balassa Zsigmondnak. Néhány évtized múlva még ennél is kedvezőbbé váltak az arányok." 90 A mezőgazdasági árak említett emelkedése, amely az európai kereskedelemben valóságos „árforradalmat" idézve elő, végig jellemző maradt a 16. században, elsősorban a magyarországi élőállat- és borkivitelnek kedvezett, s ezzel összefüggésben élénkítően hatott a hús és bor magyarországi keresletére is, a 16. század folyamán jelentősen emelve ill. magasan tartva ezen mezőgazdasági cikkek árát 91 A mezőgazdasági konjunktúra válasz volt a nyugat-európai kora újkori iparfejlődésre, amely a népesség egyre nagyobb hányadát foglalkoztatta, olcsóvá téve a textil- és vasárukat, úgyis mint a Kelet-KözépEurópa felé irányuló exportcikkeket. A diósgyőri uradalom és Miskolc 16. századi gazdaságtörténete sem érthető meg az európai agrárkonjunktúra nélkül, hiszen csak ez magyarázhatja, hogy a török hódoltság kiterjedése ellenére nem egy mezőváros - köztük Miskolc - folytatta későközépkorban megindult lendületes városfejlődést. Ennek a dinamizmusnak az 1550-es évektől a töröknek meghódolt, a kettős (török-magyar) állami adóztatás és földesúri hatalom alá, s ezzel a hódoltság peremvidékére került Miskolcon is a későközépkorban felvirágzott szőlőkultúra ill. a mezővárosi jogállással együtt járó kedvező viszonyok lehettek mozgatói. 1540-ben a majd két évszázados királyi uralom után a diósgyőri várat és a Balassa Zsigmondnak és feleségének Fánchy Borbálának juttatta zálog gyanánt (inscriptionis iure) 20.000 magyar forintért, jutalmul, mert Balassa visszatért a király hűségére (ad obedientiam et servitia nostra redire). Balassa egyszer 1536-ban már birtokolta a várat, akkor azonban Szapolyai János híveként, aki azt elfoglalta a Habsburg uralkodótól. Balassának 90 R.Várkonyi 1985 386-387. 91 Zimányi 1987 20-21. 92 Szakály 1981 23-29.
