Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

I. A MISKOLCI SZŐLŐ A KIRÁLYI BIRTOKLÁS KORÁBAN (1364-1540) - 4. Templomok-oltárok

irányú ingatlanszerzését is tetten érhetjük, a pálos iratok az egyik legrégibb miskolci adásvételt is megörökítették. A vételár közel áll az 1501-ben eredeti oklevélben fennmaradt adásvételi szerződésben rögzített szőlőárhoz, amikor szintén egy bábonyibérci irtvány cserélt birtokost 6 és fél forintért.

58 A pálosok több helységben feküdt s egyre gyarapodott szőlőbirtokait a szerzetesek maguk nem voltak képesek művelni, mint ahogy más gazdasági tevékenységükben - malmok, halastó működtetése és művelése - is jobbágyok, bérmunkások munkaerejére támaszkodtak. 1406-ban Zsigmond király oltalomlevelet bocsát ki a diósgyőri pálos kolostor részére „a szőlők műveléséről (super vineas colendas), hogy szabadon tarthatnak szőlőmunkásokat (laboratores vinearum), és a malmokról, tudniillik, hogy mindenki szabadon őrölhet". 9 Az oltalomlevél (protectionalis) kiadására azért volt szükség, mert a „Gyewr faluban élő gonosz és igen bűnös jobbágynépek ... bizonyos fenyegetéseket intéztek az említett kolostor és a benne élő barátok ellen, és az említett Gywr faluban élő szegény és más, munkával élelmét megkereseő népeket, sérelmek és bírságok terhe alatt megakadályozták, hogy az említett barátok szőlőibe, vagy más munkáira még méltó bér ellenére is elmenjenek, továbbá, hogy azok malmaiban őrölni merészeljenek." Diósgyőr zsellérei, a bérmunkából élő szegény (jobbágytelek nélküli) népek elleni fenyegetések az őket alkalmazó pálosoknak szóltak, akik nagyszabású gazdálkodásukkal sértették a mezővárosi jobbágyok érdekeit, főként a bor értékesítésében és a Szinván épült, a király adományozta szabadsággal, adómentességgel működő malmukkal a gabona őrlésében. A pálosoknál sokkal régebben telepedtek le Miskolc környékén a Szent Benedekrend szerzetesei a Miskolc nemzetség Tapolcai monostorában, akik az Árpád-kortól folyamatosan birtokoltak itt rendházuk 16. századi lerombolásáig. Szőlőik számosak voltak, főleg Tapolcán és Görömbölyön, de mint láttuk, apátjuk a 15. század közepén miskolci szőlőre cserélte szikszói birtokát, valamint vett is birtokot a miskolci Szentgyörgy promontoriumon. A bencések tapolcai apátsága a későközépkorban Miskolc környéki szőlői után, melyeket földesúri jogon birtokolt, mind a kilencedet, mind a tizedet beszedte,

60 ez utóbbit ugyanis átengedte számára az Egri Püspökség. A pálosokhoz hasonlóan a tapolcai apátság is egyike volt azoknak a (jogi) személyeknek, melyek Miskolc főutcáján a későközépkortól kezdve járadékmentes szabad kúriát bírtak, s ebben borjövedelmüket, mely a magánföldesurak járadékának éppen a duplája volt, értékesíthették. 1490-ben Fülöp bíró özvegyének, Katalinnak a város főutcáján (in corpore) fekvő házát keletről Sályi Máté (Mathey Saly), nyugat felől pedig az apátúr háza határolja (domus domini abbatis vicinantur). 1 Erről a házról 1534-ben Oláh Miklós is megemlékezik, amikor a tapolcai apátság pusztulása után felajánlja a földönfutóvá lett szerzeteseknek (habet in Miskolcz abbatia domum, in qua vel etiam in domo plebani monachi habitare possunt). 2 4. Templomok-oltárok A szerzetesrendekkel egyidőben az egyház templomai, plébániái, oltárai, ispotálya révén is részese volt a miskolci szőlők birtoklásának. Az egyház papjai stallumukon felül 58 Szendrei 1890 II. 131. 59 OL Dl 9154, közli Kubinyi András magyar fordításában: M.Kiss 1955 60 Dobrossy 1983 76. 61 OL Dl 107799 62 Szendrei 1890 III. 185