Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 4. Kereslet-kereskedés

ről. A kassai kereskedők kiterjedt kereskedelmi kapcsolatairól már megemlékeztünk, nemkülönben Kazai György szerepéről a kereskedelemben és borforgalomban. Balogh Boldizsár, aki Kazai Györggyel 1584-ben a miskolci tilalom miatt kénytelen volt a szomszédos Csaba szőlőhegyén, a Csermőkén

632 (valószínűleg egy itteni kocsmában) kiárulni a gyöngyösi bort,

63

' 1584-ben Krakkóban kereskedett, hiszen a vármegyei protocollum szerint János és atyja: Balázs deák 10 hordó borukat bízták Balogh Boldizsárra, hogy Krakkóban eladja (medio Baltasaris Balogh decern vasa vini Cracoviam venumdanda misissent).

634 A miskolci bor azonban nemcsak Miskolc kereskedői révén vált a távolsági kereskedelem árucikkévé, hanem a korszak földesúri kereskedelmi vállalkozásaival is. A történeti irodalomban jól ismert az árutermelő földesurak bekapcsolódása a kereskedelembe, a 16. századi agrárkonjunktúra fellendítette külső piacokat kielégítendő, főként a vágómarha és a bor forgalmával. Említettük Balassa Zsigmond külkereskedelmi tevékenységét az 1542-es harmincadnaplók tanúsága alapján, de ugyanezek a források gyakran említik Révay Ferenc és Thököly Sebestyén nevét is, ez utóbbi éppen kereskedésével szerzett vagyonának segítségével jutott el a nemesi rendbe majd a magnificusi címig.

635 A birtokos nemesség, főnemesség mellett a familiárisok is bekapcsolódtak a kereskedelembe, így a bor értékesítésébe is. A főurak igyekeztek a külkereskedelmi vám alóli mentességet is megszerezni. 1567-ben a lengyelországi borkiviteli engedélyeken szerepel Úzfalvi Úz György (aki 1555-ben Miskolcon is vett jó borokat) és Forgách Simon neve,

6 ez utóbbi ekkor az egri vár kapitánya és provizora (!) egy személyben.

637 Tudjuk, hogy Forgách Simonnak ajándékozta Fánchy Borbála a 200 forintot is megérő egykori miskolci oltárjavadalmat, a Nagy szőlőt,

63 8 amely azonos lehetett azzal a szőlővel, melyet felesége 1568-ban eladott. 39 Forgách Simon az északmagyaroszági főnemesség tipikus képviselője, aki várnagyi rangját, a várhoz kapcsolódó uradalmak kilencedét, a dézsmát vagy a dézsma bérletét, saját birtokainak terményjövcdelmét használta fel nagyszabású külkereskedelmi vállalkozásában. Forgách Simonnak a „kincstárral is súrlódásai voltak a Sáros megyei birtokán nyitott kocsmája miatt, és azért, hogy engedély nélkül szállította ki borát Lengyelországba."

6 0 Ebben a tevékenységében feltehetőleg említett miskolci származású servitorai is segítették. A diósgyőri vár földesurai familiárisainak, servitorainak szerepe a szőlőbirtoklás, a földesúri dézsma beszedése mellett a a bor értékesítésében a kocsmái tatáson túl is igen jelentős volt. A végvárak történetének kutatása jórészt még adós az észak-keletmagyarországi várak adminisztrációs, személyi, gazdálkodási, kereskedelmi kapcsolatainak feltárásával, de a miskolci birtoklás és borkereskedelem vizsgálata során előkerült adatok is affelé mutatnak, hogy több szálból font erős kötelékek fűzték össze ezeket a várakat tisztjeik, tisztviselőik sokirányú gazdasági és adminisztrációs tevékenysége folytán. Az egri, diósgyőri, ónodi, szendrői várak, a kapcsolódó uradalmak birtokosai, várkapitányai, provizorai, officialisai között igen gyakran ugyanazokat a személyeket találjuk a 16. század második felében. 632 OL Reg.Dec. Borsod 1579/8 633 BmLt 501/c X. I. 157. 634 BmLt 501/1 2.k. 405. 635 R.Várkonyi 1985 328. 636 Komoróczy 1944 60. 637 Szabó JGy 1982 32. 638Szendrei 1890 III. 234. 639 Szendrei 1904 II. 235. 640 Komoróczy 1944 172/