Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 3. Kocsmák és kocsmái tatás
Mihály arkangyal napjáig minden mezővárosban, faluban és birtokon a borokat a maguk számára kocsmáltatták, azonban egy fél bort egy dénárral drágábban adtak, mint ahogyan a jobbágyok borai áruitattak. (A festő Beati Georgy martiris incipiendo usque festum Bead Michaelis archangeli, in omnibus oppidis, pagis et possessionibus, vina pro se educillari fecisse, medium vini uno denario carius quam subditorum vina educillabantur)." 514 A vizsgálat mutatja, hogy más uradalmak, birtokok gyakorlatához hasonlóan a földesúr itt is a tavaszi-nyári időszakot vindikálta magának, amikor a belső fogyasztás - a mezőgazdasági munkák miatt is - jóval magasabb, mint télen. A gazdasági év őszi-téli időszaka maradt az uradalom mezővárosának és jobbágyainak. A kamarai jelentésből az is kitűnik, hogy a kocsmáitatás lényegéből fakad: a jobbágy kénytelen az év bizonyos időszakában akár drágábban is megvenni a kocsmabort, mintha ő árulná. 515 A mezőváros és a magánszemélyek kocsmáitatása is szétvált időben egy vármegyei jegyzőkönyvi bejegyzés tanúsága szerint, ahol megkülönböztetik a földesurak kocsmáitatásának (ipsorum Dominorum educillatio), a város kommunitása javára történető borkimérésének (ad rationem Communitatis Oppidanorum horum Myskolcziensium educillatio Vinorum), és minden más városi magánszemély ^borárulásának időszakát (vina educillare, tunc, cum privato cuilibet Oppidano licere)." 16 A Kamarának a komisszáriusok jelentésére adott véleményezésében (a lapszélen : Megjegyzés - Kocsmáitatás) az alábbiakat állapítja meg: „A jog megőrzésével az őfelsége javára történő kocsmáitatás abban az időszakban halad továbbra is, amelyet az előző földesúr már bevezetett, mégpedig Szent György napjától Szent Mihály napjáig. Hozzátéve, hogy ha a szükség úgy hozná, hogy a jobbágyoktól a vár fenntartására bort kell begyűjteni, azok ellenkezés nélkül kötelesek eladni a megfelelő áron (a die divi Georgy Martirys ad diem divi Michaelis Archangeli Eo addito, quod quis casus necessitatem attulerit, vina ab eis ad arcis sustetantionem colligenda, dent non inimiti precio competenti)" 51 (18. kép). A Kamarának egyébként is az a véleménye, hogy a borkilenced alapján történő kocsmáitatás a fő jövedelmi forrás az uradalom mezővárosaiban és falvaiban (secundum Nonas educillationem vini ponimus principalem proventum in Oppidis Gyewr, Miskolcz, Mohy, Keresztes, Kewesd et in pagis). 51 A kocsmáitatást, az uradalmi bor árulását a diósgyőri tisztviselők végezték, végeztették, főként a privilégiummal rendelkező piaci házaikban. Az 1563-as urbárium 17 óvárosi nemesi háza közül Gorbay Ambrus, Sándor Benedek, Fánchy János, Nagy István, Balassa János bizonyosan a zálogbirtokosok legszűkebb köréhez tartozó családtagok, familiárisok, servitorok voltak, akik mind uruk, mind saját boruk eladására kiválóan használhatták kúriájukat. Amint a szőlőbirtoklás ill. egyéb ingatlanok (kúria, pince) birtoklásában és a dézsma adminisztrációjánál a földbirtokosok és servitoraik kapcsolata igen szoros volt, ugyanígy elképzelhetetlen a kocsmáitatás a vár tisztviselőinek, a birtokosok embereinek tevőleges közreműködése nélkül. Természetes, hogy a földesúri bor és saját boruk kocsmáitatása sokszor együtt folyik. A diósgyőri birtokosváltás idején a régi birtokosok rokona, Fánchy János, felismerve a kocsmáltatási jog kizárólagosságában rejlő előnyöket, kéri az uralkodótól, hogy számára egy rövid időre engedélyezze a kimérést: „Kérem a borok kocsmáitatását a saját hasznomra május 20. és június 2. között (educillationem Vinorum a 20 die 514 OL NRA 266/7 515 OL NRA 266/20 516 BmLt 501/1 2.k. 725-726. 517 OL NRA 266/20 518 OL NRA 266/20 519 OL UeC 87/73