Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 2. Érték és mértékek

Az árak egyértelmű emelkedést mutatnak összhangban a korszakra jellemző árnövekedéssel, amikor az 1501-1510 és 1511-1520 közötti átlagos borárak 10,6%-os emelke• 481 dését regisztrálták a bárfai borjegyzékek alapján. A század második felében, az 1560-as években az űrmértékek ismeretlensége miatti bizonytalanság mellett is kirajzolódik a bor töretlenül magas értéke, árának valószínű növekedése. 1563-ban a Kamara úgy értesült, hogy Fánchy János, a meghalt zálogbirtokosnő fivére a mohi pünkösdi vásáron kb. 50 hordó bort árult ki 400 forintért,

482 vagyis hordóját kb. 8 forintért. Ugyanekkor Szerafin Kristóf 3 hordó borát 50 forintra (1 hordó = 17 forint), 2 hordó lőréjét 12 forintra (1 hordó lőre = 6 forint) értékelte,

483 ami a lőre (vinis dilutis) 1/3-os árát és értékét mutatja a boréhoz viszonyítva. Balázs deák 2 félhordó borát 9 forintért veszi meg/vissza Rácz Pétertől, a földesasszony servitorától.

484 Eskora Márton, Miskolc bírája azonban a tőle elvitt 1 egész és 1 félhordó bort 90 forintra becsüli, amely a félhordó 30 forintos árával hihetetlenül magasnak tűnik.

485 Az árak közötti különbségeket természetesen nemcsak a mértékek különbözősége okozza, hanem a borok minősége, fajtája közötti különbség, ill. a bor tulajdonosának saját készítménye iránti esetleges elfogultsága is. A borárakra vonatkozó források következő „bokra" az 1580-90-es évek köré csoportosítható. Az 1580-as évek második felében aaz 1585. évi aszály, rossz termés éreztette hatását, erről a Városkönyben az alábbi bejegyzést találjuk: „Az 1585. esztendőben mikoron volnánk, az Úristen oly nagy ostora szállott az Alföldre, hogy sem széna, sem búza nem termett sehol. 1586-ban mikor jutnánk, Zabari Demeter bíróságában, őfelsége oly nagy drágaságott eresztett reánk, hogy az búzának mérték 2 forinton szapuját. Annak felette oly nagy éhség volt az Alföldön és Miskolcon is, hogy az emberek az megholt dögöt megnyúzták és megötték, és ez is megvolt, hogy sok emberek éhhel megholtanak, és az is megvolt, hogy az kenyérnek szűk voltáért az emberek füvet szedtenek és azt megfőzvén, táplálták gyomrukat."

486 A drágaság, ínség legtragikusabb következményét szintén Városkönyv őrizte meg az utókornak: „Végre ezen drágaságban ilyen dolog is történt, hogy az egyik ember az ő gyermekét megölte és eltemette, melyre az éhség vitte."

487 A drágaság szinte egy új időszámítás kezdete lett Miskolcon, amellyel például 1594-ben egy szőlőcsere időpontját határozták meg a kortársak számára a legtermészetesebb módon. „Balog Pálné akara Kerekes Pállal örököt vallatni néminemű szőlőről, melyet még az drágaság előtt cserélt volt meg az Gál Benedek leányától Zsófitól."

488 A tragikus gabonahiány mellett borban is súlyos hiány mutatkozott az 1580-as évek második felének sorozatos rossz termései miatt, amint Révay Ferenc kamarai jószágigazgató 1588-as, az észak-keletmagyarországi végvárak állapotáról készített jelentésében írja. „Borban ezen a vidéken különösen nagy a hiány, de ugyanígy volt ez a múlt évben is, és az idén is terméketlen szüretnek nézünk elébe. (Vini praesertim per totum hunc tractum magna penuria, cum et praeterito anno ^arum [sic!] ad modum pervenerit, et etiam praesentis anni sterilis sit futura vindemia.)" 481 Uo. 67. 482 OL NRA 266/8 483 NRA 723/33 484 OL NRA 723/33 485 OL NRA 723/4 486 M.jk. 268. 487 Uo. 270. 488 Uo. 395. 489 Révay 1588 41.