Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 1. Szőlőművelés-borkultúra

munkajáradékokat, ahol a 7. pont így szól: „A szőlőkapálás soha nem volt kötelességünk (Vinearum fossionibus nihil obligati fuissemus)". A miskolciakat a vár urai nemcsak a miskolci, hanem főként a diósgyőri majorsági szőlők művelésére kényszerítették, hiszen csak itt voltak nagyobb számban allodiális szőlők. 1563-ban a Diósgyőrben tartott kamarai vizsgálat is megállapította, hogy a zálogbirtokosok „a régi szokáson felül számtalan munkát és szolgáltatást, mégpedig a szántók és szőlők művelését, a széna és gabona kaszálását és begyűjtését, behordását, fahordást kényszerítettek ki jobbágyaiktól (Labores tarnen ac servitia innumerabilia extra antiquam consuetudinem nempe agrorum et Vinearum culturam, feni et frugum defalcationem et cumulationem, earandumque et lignorum importaciones incessanter ab ipsis colonis extorsisse)."

421 A nagyobb nemesi ill. libertált szőlők, de a dézsmakötelesek művelése sem volt fizetett munkaerő nélkül megoldható. Erre utal, hogy az ingatlanforgalomban sokszor külön is kitérnek a művelés költségeire, amelyek nem jelenthetik csak a tulajdonos, zálogos, adós saját munkaerejét, hanem, több más költség mellett, a munkabér értékét is. A szőlőmunkások bérére a 16. századi források között nem találtunk adatot, ha egy enigmatikus városkönyvi rövidítést nem tekintünk annak. 1591. április 20-án Szűcs Kálmán a Bábonyibércen vett egy szőlőt, „ennyi pénzön: készpénz 6 forint, egy fél bor, 3 napi m. 30 dénár".

422 A vétel időpontja a Szent György-nap körül megkezdett tavaszi munkák idejére esik, s a vételárban 3 napi m[unkát] is beszámíthatott az eladó, 30 dénár értékben. 1550-ben egy hegyaljai munkásnak 7 napra 63 dénárt fizettek,

423 így a 10 dénáros napszám, ha a bejegyzés rövidítése valóban így oldható fel, megfelel egy szőlőmunkás jó átlagos munkabérének a korban. Szerafin Dorottya zálogügyleténél 1592-ben Kismihály György azt ígérte a szőlőtulajdonosnak: a szőlőt meg fogja műveltetni (vinea, quam etiam coli curabo).

424 A latin szövegben mind a passivum (coli), mind a műveltető ige (curabo) arra utal, hogy nem a zálogos a művelés végzője. Bornemissza István deák is „megmetszette, megnyittatta, megkapáltatta" szőlőjét 1573-ban.

425 1 57 8-ban Varga István gyermekei szőlejének is müveltetéséről emlékezik meg a Városkönyv.

42 A napszámosok munkája ill. a zálogbirtokosok számára végzett robot mellett, természetesen a nemesi gazdaságok, vagyonos miskolci kereskedő és kézműves polgárság a háztartásban, gazdálkodásban alkalmazott szolgákkal is műveltette birtokát. A Kamanczi-Jakus kereskedőfamilia egyik kassai kereskedő tagja, Nyikos Lőrinc az 1560-as évek elején apósától örökölt miskolci szőlőjének „megszedését (szüretelését)" „emberére (szolgájára)" bízta, amikor a szüret közeledtével ő Moldvába (!) utazott bizonyos üzleti ügyeit intézendő (tempus vindemiarum ipse volens venire ad Modva ob aliquod meum negotium, institui hominem meum ad colligendam vineam tamquam mei propriam).

427 Sógora, Jakus Lőrinc 1565-ben egy kassai kereskedőtársával folytatott peres ügyben beszél szőlőpásztor szolgájáról: „Én tartottam egy gyermeket kynek Gotthard woltt a newe Diznotth és zewleőtt eorzettetem wele."

428 421 OL NRA 266/7 422 M.jk. 361. 423 Balassa 1991 262-263. 424BmLt 501/1 3.k. 303. 425 M.jk. 99. 426 Uo. 460. 427 OL NRA 723/19 428 Kassa lt. Sch.2554.