Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A BÜKKI ÜVEGHUTÁK TÁRGYI EMLÉKEI

A görög kompánia részére kiállítón üveges számla 1806-ból diósgyőri, keresztesi plébániák, valamint a miskolci református és csabai evangélikus templom számadáskönyveiben található megjegyzések alapján, hogy a „hutás üveges mester"-ek óhutai és újhutai lakosok voltak. Még a 19. század elején is innen kerültek ki a környék üvegesei, bár már a répáshutai üzem működött, de a település lélekszáma olyan alacsony volt, hogy a huta üzemeltetésén túl kezdetben nem vállalkoztak üveges mesterség folytatására. Erre utal az is, hogy a miskolci „macedóniai valachus egyház" vagyis görögkeleti egyház templomának üveges munkáját is mindig óhutai és újhutai „hutás üveges mester" végezte.

154 A 18. század nagy részében az ablaküvegek mellett korlátozottabb szerepe volt az öblösüvegeknek. A vagyonleltárak, és inventáriumok vizsgálata alapján arra a megállapításra juthatunk, hogy a háztartásokban nagyon kevés volt az üvegtárgy, illetve az üvegből készült tárolóedények jelentősége elmaradt a fémekből, fából és kerámiából készült használati cikkek jelentősége mellett. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy az üveg törékenyebb és drágább volt. A diósgyőri pálos rendház feloszlatásáig, 1786-ig készült inventáriumokban mindössze egyetlen egy öblösüveg szerepel, egy 1722-ben vásárolt üvegkorsó, amelynek 85 dénár volt a vételára.

155 A sajóládi rezidencia 1716. és 1749. évi összeírásában, illetve inventáriumában még egyetlenegy üvegtárgy sem szere154 Miskolci Ortodox Gyűjtemény 1796-1816. évi számlái 155 Gyéressy B., 1975. 93-98.