Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

A BÜKKI ÜVEGHUTÁK TÁRGYI EMLÉKEI

egyéb feliratokat festettek, vagy gravízoztattak a palackok testére. A 18. századból nem maradt fenn bükki pincetokba való palack. Csak 19. századi emlékek állnak rendelkezésünkre. Ezek között megtalálhatjuk az olajfestéssel díszítetteket és a gravírozott díszűeket egyaránt (5-6. kép). A legjellemzőbb tárolóedény típus a palack volt. A bükki hutákban a 18. század második felétől készítettek egyre növekvő mennyiségben palacküvegeket, amelyekben a helyi borosgazdák egy-egy jobb évjárat borát elraktározták. A palackok formája csak kismértékben változott az évtizedek során. Ennek eredményeként a nyakrész meghosszabbodott, amelyhez szinte hengeres testű tárolórész tartozott. A palackokat igény szerint tulajdonjegyes üvegpecsétekkel látták el, amelyek a nyomdatechnika fejlődése következtében megjelent boroscímkékig egyfajta védjegynek is tekinthetők. A palackok között megfigyelhető egy sajátos termékféleség is, az ún. kínai alakos palacküveg. A kínai férfialakot ábrázoló palackok tökéletesen hasonlítanak a miskolci Butykay-féle kőedénygyár „1/836" feliratú termékeire, amelyből két darabot őriz a miskolci Herman Ottó Múzeum. Valószínű, hogy a kínai alakos üvegtermékek formáit Schir József öccse, András készítette, aki egyben a Buttykay gyár formakészítője is volt. Az általában 30 cm magasságú fehér és zöld színű üvegből készült, gyakran zománcfestéses díszű palackokat likőrös üvegnek használták és különleges formájuk, változó díszük miatt közkedveltek lehettek az egyébként giccses hatású termékek a miskolci polgárság körében. Az ivóedények között két fő terméktípust különböztethetünk meg. A porciós- és fiityülosüvegeket és a poharakat (9-10. kép). Az elsősorban kocsmai használatra gyártott porciós- és fütyülősüvegek zöld és színtelen, áttetsző üvegből készültek a kancsókhoz hasonló változatos optikai díszítményékkel. A poharak két alaptípusba sorolhatók. Hengeres testű és talpas poharakra (11-13. kép). A hengeres testű poharakon gyakran megfigyelhetők a forma hatására keletkezett bordázatok, vagyis az optikai díszítmények. Ritkán pedig üvegbuborékokkal díszítették őket. Az üvegbuborékok úgy keletkeztek, hogy a még meleg üveg falába szögeket szurkáltak és így zárványok, légbuborékok keletkeztek az edények falában. A talpas poharak nagyobb része színtelen, áttetsző üvegből készült és díszítés nélküli. A reneszánsz serleget idéző formák teremtik meg az edények hangulatát és egyben szépségét. A 19. század második felétől a hengeres testű és a talpas poharak gyakran metszett, gravírozott dísszel készültek a megrendelők igényének megfelelő díszítmény ékkel. A gyertyánvölgyi hutában az 1850-es évektől alakultak ki a kristálystílusú termékelőállítás feltételei. Az iparkamarai kimutatásokban már rendszeresen tájékoztatnak a gyertyánvölgyi üveggyár metszett üvegeiről. A bükki hutatermékeken az üvegfelület eltávolításán alapuló díszítőé Íj árasok, a metszés, a vésés és a csiszolás ettől az időszaktól vált gyakorivá. Ezt megelőzően azonban Miskolcon már néhány magyar és német származású mester készített gravírozott díszű üvegeket. A miskolci Koós Soma üzeleteiben árusított Gyertyánvölgyben előállított vastagabb falú poharakat, amelyeket a miskolci mesterek beszerezve tovább díszíthettek. A miskolci mesterek által díszített tárgyak a fúvott és a kristálytermékek között átmeneti típu-