Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

ÜVEGHUTÁK A BÜKK HEGYSÉG NYUGATI RÉSZÉN

ÜVEGHUTÁK A BÜKK HEGYSÉG NYUGATI RÉSZÉN A Bükk hegység nyugati részein, a diósgyőri koronauradalom erdőbirtokain túli részeken több üveghuta létezéséről is tájékoztatnak a források. A kis üzemek történetét azonban csak vázlatosan ismerjük. Kevés reményünk van arra, hogy újabb források bukkannának fel, s ezek után a néhány évtizedig működő huták története teljesen megrajzolható lenne. A huták termékei, tárgyi emlékei is ismeretlenek előttünk. Kizárt, hogy a múzeumi gyűjteményekben levő üvegtárgyak közül a nyugat-bükki hutatermékeket azonosíthassuk. A jelenlegi ismereteink szintjén teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a rövid ideig működő üvegkészítő műhelyek ipartörténeti jelentősége másodlagos a diósgyőri uradalmi huták mögött. Johann Matthias Korabinsky 1786-ban Pozsonyban megjelent lexikonában említi először, hogy a Bükk hegység nyugati lejtőin, a Borsod megyei Csernely határában üvegkészítő műhely található.

133 A hutát Vályi András is megemlíti az 1796-ban megjelent Magyar Országnak leírása című munkájában.

134 Majdnem ugyenekkor Borsod vármegye jelentette a Helytartótanácsnak, hogy Visnyó határában Máriássy kapitány uradalmában volt egy üveghuta, amelyet 200 váltó forintért bérelt egy hutásmester és az üzemben fehér, zöld üveget, ablakkarikát, ablaktáblát, palackot, üveglopókat és poharakat készítettek. A termékeket a környező megyékben értékesítették. Az üveghuta évente 700 forintot forgalmazott és a forgalom harmadrésze „az üveget dolgozó mesterlegényeké" volt. A huta bérlőjének az összes kiadás leszámítása után évente 300 forint jövedelme maradt.

135 1794-et követően 1817-18-ban ismét országos felmérést végzett a Helytartótanács, hogy képet kapjanak az ország ipari helyzetéről. Ekkor Borsod vármegye többek között két visnyói üveghuta működéséről tájékoztatta a felmérőket. Az egyik Máriássy István kapitány örököseinek tulajdonában volt, a másik pedig Szepessy József birtokán. Mindkét üzemben közönséges zöld üveget állítottak elő.

136 Látható tehát, hogy a statisztikai-geográfiai munkákon kívül egyetlen korabeli forrás sem tájékoztat a csemelyi üveghuta létezéséről. A legújabb kutatások bebizonyították, hogy Korabinsky tévesen jelölte meg a visnyói üveghuta helyét, és a munkájának adatait nagymértékben felhasználó Vályi András tényként közölte állítását. A tévedés amiatt következett be, hogy Visnyó katolikus lakosai a Csemelyben levő plébánia filiáléját alkották. A helytartótanácsi felmérésekben szereplő visnyói huta működését bizonyító adatok helyességét 133 Korabinsky, J. M. 1786. 95. 134 Vályi A., 1796. I. 410. 135 Mérei Gy., 1951. 116. 136 Ld. Csiffáry G., 1994. 37.; Vö. Mérei Gy., 1951. 119.