Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

KÍSÉRLETEK A GYERTYÁNVÖLGYI ÜVEGGYÁRTÁS FELTÁMASZTÁSÁRA

nyeinek kialakításában. Sovánka a technika korszerűsítését, tökéletesítését tar­totta fontos feladatnak, hogy az új művészeti stílust üvegein diadalra juttassa. A szecesszió francia mesterei Galle, vagy a Daum fivérek már 3-4, vagy ennél is több réteget marattak vissza a felületről, amikor Sovánka István még csak egy réteg visszamaratására volt képes. 1901-től Sovánka már tökéletesnek minősít­hető technikai-díszítési eljárást reprezentáló alkotásokkal jelentkezett a különbö­ző kiállításokon. Üvegein a rétegek plaszticitása miatt kiteljesedve érvényesült a dimenzionális ábrázolási mód. Első kiemelkedő nemzetközi sikerét 1902-ben a turini kiállításon érte el, ahol Diploma de merti-et kapott. 127 Ezt követően a St. Louis-i világkiállításon aranyéremmel tüntették ki üvegművészeti eredményei­ért. 128 Már a korabeli hazai kritikákban, ismertetőkben hangot kapott, hogy ez a nemzetközi hírű üvegművész munkahelyén csak munkaidőn kívül, szabad idejé­ben foglalkozhatott réteges üvegek készítésével, s az ország e téren is mostohán bánik tehetségeivel. Sovánka István sikerei tetőpontján, 1904 végén határozta el, hogy az államtól igényel egy felújításra váró üveggyárat, amelyet állami se­géllyel helyrehozatna és benne divatos réteges üvegeket készítene. Figyelme a gyertyánvölgyi üveggyárra irányult, mely bérlő, üzemeltető nélkül már évek óta vesztegelt. A gyertyán völgyi gyár működése idején másodlagos szerepet töltött be a Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara területén. A Sovánkának is munka­helyet adó újantalvölgyi gyár évi termelése háromszorosa volt a gyertyánvölgyi­nek. A tulajdonos, Kohinka Antal időben korszerűsítette, a kemencéket gázfűtésűvé alakíttatta át. Gyertyánvölgyben ebben az időszakban csak egy ke­mence volt gázfűtésű, a másik kettő fatüzelésű maradt. Ugyan a részleges kor­szerűsítés után már tejüveget és színes üveget is tudtak készíteni, amelyek jobban megfeleltek a városi polgárság igényeinek. Azonban ez sem tudta ellen­súlyozni a gyár helyzetének rohamos rosszabbodását. A termékek döntő része még mindig csak egyszerű közhasználati üveg, ún. parasztüveg volt. A gyer­tyánvölgyi gyárban tehát megindult a korszerűsítés, de ezt nem vitték követke­zetesen végig. Azzal, hogy már színes üvegeket tudtak készíteni, felcsillant Sovánka számára annak lehetősége, hogy technikájához, a réteges üvegek készí­téséhez Gyertyán völgyben megfelelő lehetőségekre talál. Gyertyánvölgyben már évtizedek óta csiszolóműhely is létezett ugyan, ahol a rétegek visszafejtése mechnaikailag történt. Sovánkának erre nem volt szüksége, mert ő a kémiai el­járásokat, nevezetesen a maratást alkalmazta az üvegrétegek eltávolítására. A korszerűsítés során savkamrát kívánt építeni. A kiváló üvegművész azért is ra­gaszkodott Gyertyánvölgyhöz, mert nem messze feküdt Ujantalvölgytől, ahon­nan technikai támogatást remélt. 129 Az állam csak akkor vállalkozott üveggyárak korszerűsítésére, ha lehetősé­get látott a beinvesztált pénz gyors visszatérülésére. A korszerűsítés támogatásá­nak elnyeréséhez megfelelő szakvéleményeket igyekeztek beszerezni. A Kereskedelmi Minisztérium az Iparművészeti Társulat döntésétől tette függővé 127 L. Katona !.. 1983. 33. 128 Magyar Üveg és Agyagújság, 1904. december 15. száma. 129 Katona !.. 1983. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom