Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

AZ ÚJHUTAI ÜVEGGYÁRTÁS TÖRTÉNETE

monides János valószínűleg azért kötött meglehetősen nagy időtartamra bérleti szerződést, mert kedvezőnek ítélhette az üvegkészítés jövőjét. Erre utalt mindenesetre a diósgyőri koronauradalom erdőgazdálkodási tervének üveggyártásra vonatkozó része, amely szerint mintegy 20-25 évre elegendő erdőterületet jelöltek ki az üveghuta folyamatos üzemeltetésére a Nagy Dél, Lustó, Nagy Dél Sarja, Nagy Holos, Kiss Holos, Holos Kut, Ivács Verő, Mészár Szék, Kerek Hegy, Tupsina, Fejérkő elnevezésű területeken. Összesen mintegy 8000 holdnyi erdőterület tartozott az üveghutához.

92 Az üveghuta földterületének és nyersanyaglelőhelyeinek megszerzése mellett a szakmunkaerő biztosítása volt a nehezebb feladat. A 18. század második felétől szinte az egész magyar üvegipart sújtották azok a csehországi rendelkezések, amelyek megtiltották a csehországi üvegesek elvándorlását és előírták, hogy üveges mesterséghez tanoncoknak csak örökös tartománybeiieket lehetett felvenni.

93 Az üveges mesterség nemzedékeken át öröklődő ismereteket igénylő foglalkozás volt. Simonides János sem gondolhatott arra, hogy a Bükk hegységben élő szakképzetlen favágókat, vagy mész- és szénégetőket üvegkészítő munkásokká képezze. Az üvegkészítéshez szükséges - általában 6-8 fő szakmunkaerőt részben a régi hutások leszármazottjaiból, részben pedig a mintegy 50, Magyarországon működő üveghuta munkásainak elcsábításával lehetett biztosítani, mint erre maga a hutásmester is utalt az 1774. évi tűzvész után írott kérvényében.

94 Az egyházi házassági és halotti anyakönyvek bejegyzéseiből és az újhutai história domusból az derül ki, hogy az üvegkészítő szakmunkások a régi óhutai mesterek leszármazottjai mellett a 18. század második felében Kárpát-Ukrajnából, Közép- és Nyugat-Szlovákiából, valamint Kelet-Szlovákiából betelepült ruténok, evangélikusok és reformátusok voltak. A források csak a legritkább esetben tüntetik fel a szakmunkások pontos származási helyeit. Néhány munkásról tudjuk csak, hogy az abaúji Vágáshutából és Hollóház hutából, valamint a Nógrád megyei Hrinyova hutából származtak, de ezek az adatok nem alkalmasak messzemenő következtetések levonására.

95 Az újhutai üzem termeléséről nem készültek gazdasági kimutatások, mert a bérleti szerződés megkötése után az üzem nem tartozott a koronauradalom hatáskörébe. Egy 1796-97-ben készült összeírás alapján állíthatjuk csupán, hogy az újhutai üzem munkásainak létszámát tekintve Borsod megye egyik legnagyobb ipari jellegű létesítménye volt a 18. század második felében. Összesen 31 munkást foglalkoztatott, s egyedül a mintegy 100 munkást foglalkoztató Fazolaféle vasgyár volt nála jelentősebb 96 92 L. Andreas Kneidiger 1776. évi térképét. 93 Az idevonatkozó csehországi törvényeket közli: Réthly Gy., 1969. 12. 94 Korabinsky véleménye szerint 1711-1786 között 32 üveghuta működött Magyarországon. Ezt alapul véve Borsos Béla 50 üveghuta létezését feltételezte. Vö. Borsos B., 1974. 48. 95 Sipos L 1958.40-43. 96 „Conscriptio Possesionis Neo Huttensis ao. 1796-97. peracta." Megay Géza gyűjtése. HOM. HTD Ltsz. 60.5.76. !