Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Officina Musei 2. Miskolc, 1995)

KÉPEK

E munka a szerző 1979-ben megjelent A Bükk hegység üveghutái című kismonográfiájának második, bővített kiadása. Kiadását elsősorban az elmúlt másfél évtized új kutatási eredményei indokolják, amelyek jelentősen bővítik eddigi ismereteinket. A Bükk hegység nyugati lejtőin a 18-19. század fordulóján viszonylag rövid ideig működtek üvegkészítő műhelyek, üveghuták. A rendkívül faigényes termékelőállítás hamar felélte az erdőségeket és nem volt lehetőség az üzemek új, fában gazdag területekre való áttelepítésére. A diósgyőri koronauradalomban sokkal kedvezőbbek voltak a feltételek. Ezért a Bükk hegység Diósgyőrhöz közeli erdőségeiben az 1710-es évektől közel két évszázadon át gyártottak üveget, s a vízben, termőföldben szegény, emberi letelepedésre úgyszólván alkalmatlan területeken az üvegkészítésnek köszönhetően alakultak ki hutatelepülések, amelyek nevükben az üveghuták vándorlási irányát is jelzik (Óhuta - ma: Bükkszentlászló, Újhuta - ma: Bükkszentkereszt, Répáshuta és Gyertyánvölgy). Az üvegkészítők - eltekintve a kezdetektől - döntően szlovákok voltak, akik ablaküvegeket és öblösüvegeket állítottak elő. Az öblösüvegek túlnyomó része közönséges használati tárgy, korabeli elnevezéssel parasztüveg volt. Csak a 19. század közepe táján honosodott meg a kristály stílus, melynek a metszéssel, gravírozással történő díszítés volt a jellemzője. A bükki üveghuták termékei mára a múzeumi gyűjtemények féltett műtárgyainak sorába tartoznak.