Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A SZARVAS
114. kép. Szaru sótartó (Henész, Somogy m. 19. század vége) Külön típusnak tekinthetjük azokat a díszítmény eket, ahol az alkotó életképben, illetve jelenetszerű szituációban ábrázolja a szarvast. Itt legtöbbször feltűnik a puskás vadászember alakja is, gyakran kutyával és más erdei állatokkal. Az ábrázolásmódot sok tényező befolyásolhatja: az alapanyag - a könnyebben megmunkálható fa vagy a keményebb csont és szaru - éppen úgy, mint az alkalmazott díszítőtechnika - a domború faragás, az ékrovásszerű eljárás, a karcolozás avagy a spanyolozás. Természetesen nem elhanyagolható az alkotó egyénisége sem. E tényezők függvényében elvontabb, stilizáltabb, zártabb a kompozíció és benne a szarvasábrázolás is, avagy részletezésre törekvő, naturálisabb, netán esetlegesebb az összkép. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tárgy formáját és funkcióját sem. A legszebb kompozíciókat a gyufatartók és a tükrösök kicsi, de szabályos felületén találhatjuk. Ebben a dunántúli pásztorművészet alkotott kiemelkedő szépségű, néha szinte ékszer finomságú emlékeket. A Dél-Dunántúl - Somogy, Zala, Baranya, Tolna - faragó pásztorai - minden bizonnyal az egymással való kapcsolat és kölcsönhatás eredményeképpen is - szinte lo295 kális stílust alakítottak ki. Szintén a Dunántúlon elterjedt tárgytípus a hengeres szaru sótartó, általában fából készült fenékkel és fedéllel. Két oldala - a tükrösökhöz és gyufatartókhoz hasonlóan - általában két egymástól függetlennek tekinthető kompozícióval van díszítve. A gyakori emberábrázolás (betyárok, férfi-nő) mellett a szarvas és a madár a leggyakrabban szereplő állatalak, a karcolt díszítőeljárásból adódó rajzos, vonalas megvalósításban. A szaru kürtök karcolt díszítményeinek motívumvilága is rokon a fenti tárgyakéval. A nagyobb felület összetettebb díszítmények megjelenítésére is lehetőséget biztosít, ezt az alkotók kétféle módon oldhatják meg. Vagy az egész felületet egységnek kezelve egy 295 Az átfogó népművészeti munkák mellett az elemzéshez nagyon tanulságosak voltak az egy-egy tárgytípust feldolgozó, bemutató tanulmányok: Pl. Füzes Endre 1960. 275-322.; Füzes Endre 1961. 139-158.; Füzes Endre 1962. 327-340.; Bátky Zsigmond 1928. 97-105.; Sáfrány Zsuzsa 1975. 147-154.
