Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SAS

73—74. kép. Erdélyi református templomok mennyezettáblái (Tancs, 1676., Székelydálya, 1630.) - iratok, pecsétek, címerek - közül Malonyai Dezső kiemeli az egyik korabeli fémpénzt: „a nép kezén forgott régi négykrajcárosokon, a »suszter talleron« ott volt a furcsa madár, onnan is másolhatták". Megjelenik a kétfejű sas alakja bútorokon, az ünnepek, népszokások kellékein (ostyasülő, mezeskaláesforma, emléklapok, ünnepi textilek, díszfésűk stb.), szerelmi ajándékokon (mángorlófa, sulykoló, fonóeszközök stb.), de olykor egysze205 rű, köznapi használati tárgyakon is (sótartó, merítőedény, vajnyomó forma stb.). E tárgyakról megállapítható, hogy a sas ábrázolása hasonult a tárgy funkciójához, dekoratív formája alkalmazkodni tudott annak egyéb díszítményeihez is, a növényi ornamensekhez, szerelmi vagy akár keresztény szimbólumokhoz egyaránt. Festő asztalosmesterek készítették falusi gyülekezetek számára a református templomok festett berendezési tárgyait a 17-19. század folyamán. A döntően növényi díszítmények között egyedi színfolt a kétfejű sas motívuma, amely a figurális elemek között gyakran feltűnik. Bár a mozgalmas növényi díszítmények közé nehezen illeszthető be a sas alakja, a hagyományos sas attribútumainak módosulásával és formájának alakításával sokszor mégis szinte növényi ornamenssé hasonították a festő mesterek a heraldikai motívumot. A korona helyén virágtő vagy szívforma jelenik meg, a karmokban tartott hatalmi szimbólum, a kard helyét is indák, virágos ágak töltik be. A farokszárnyak virágszirmokká válnak, a test közepére helyezett címer helyére pedig szívforma kerül. Szép példa e formai-tartalmi átalakulásra egy 17. századi sasos mennyezettábla a szé206 kelydályai templomból (73-74. kép). A kétfejű sas másik, említésre érdemes, Közép-Európában egységesnek tekinthető megjelenési formája a faragott-fűrészelt székek háttámlája, szép példa a népművészet átértelmező, átalakító alkotásmódjára (75-76. kép). A támlát a sas szimmetrikus formájára alakították ki, részben relieffaragással, részben pedig fűrésszel való kontúrozással készült a díszítés. A forma kialakításához segédeszközként sablonokat használtak. Érdekes azonban, hogy az egységesítő sablon és a hasonló körvonalak ellenére milyen gazdag válto204 Malonyai Dezső 1911. 288. 205 Vö. Reinhard Peesch 1981. 190. 206 Vö. Tombor Ilona 1968. 28.; Kovács Béla 1965. 158.; Fügedi Márta 1989.