Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A MADÁR
48. kép. Emberpár spanyolozott tükrösön (Gyömörő, Zala m.) magas művészi szinten megkomponált motívumig. A kompozíciót természetesen nagymértékben befolyásolja a díszítendő felület formája és nagysága is. Ebből a szempontból a tükrösök és szaru sótartók madárábrázolásait tekinthetjük legharmónikusabbaknak. A tükrösök kerek vagy négyzetes alakú, szabályos kicsi felülete kedvezett a jól szerkesztett kompozícióknak. A madár alakja, különösen ha félkörívben szétnyíló farokkal pávának ábrázolták, és a csőrében tartott általában többfelé szétágazó virágos ág szépen formálható annak érdekében, hogy a díszítendő felületet kitöltse. Gyakran virágos ágat tartó két madarat szembefordítottak egymással, s máris szabályos kompozíció jött létre, amellyel mind kör alakú, mind szögletes felületet szépen lehet díszíteni 147 (42-A7. kép). A csőrében virágos ágat tartó madár gyakran emberábrázolást, különböző szituációkban megjelenített férfi-nő párt kísér (48. kép). S. Kovács Ilona ezt a kompozíciós sémát a „szerelem kertje" motívum népi megjelenítésének tartja, s „szerelmespár környezetében láthatók a kies ligetet jelképező virágbokrok, fák, valamint a szerelemmel szimbolikus kapcsolatban lévő állatok, így a madarak, a galamb, a páva". 1 8 A pár ábrázolásának részletei valóban az összetartozást fejezik ki: a kézfogás, karolás, a borospohár kínálása, a koccintás, továbbá a lány kezében a virágos ág is. Ezeket a jeleneteket kíséri a csőrében virágos ágat tartó madár alakja. De ismerünk olyan egyértelmű szituációt kísérő madárábrázolást is, ahol coitáló pár felett látható a virágot tartó páva. A fenti szimbolikus célú ábrázolási sémát azonban jól felhasználhatta az alkotó arra is, hogy a virágos ágat tartó madárral felületet is kitöltsön, jobban egységbe kapcsolja a kompozíciót. A madár-virágos ág általában két oldalról zárja és keretezi az emberábrázolást. A kompozícióban a madár helyén néha bagoly jelenik meg. Ábrázolása oldalnézetes, de fejével szembefordul, szemei és fülei a megkülönböztető jegyek. A 19. század második felében a dunántúli pásztorfaragásokon tűnik fel, valószínűleg egyéni lelemény hatá147 Vö. Malonyai Dezső III. 1911. táblái 148 S. Kovács Ilona 1987.252.
