Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A MADÁR

14. kép. Virágtöves lepedőszélminta (Rábaköz, 19. század eleje) talanul naggyá vagy éppen kicsivé válnak a madarak, máshol a virágtő széthullásával a virágos ágak és a madarak már nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz. Arra is van példa, hogy a madarat a kompozíciótól függetlenül, szinte helykitöltésként helyezték a virágtő mellé. A madár megjelenítése, részletezése a díszítmény egészéhez alkalmazkodik. Színezése, felületének tagolása, az alkalmazott öltésmódok mindig a virágokéhoz hasonlóak. Ahol a tulipánok, gránátalmák, szekfűk hímzése is változatos, tagolt, ott a madarak is ilyenek. Ugyanazokat a díszöltéseket, rácsozásokat, sakktáblaszerű, vagy éppen zegzugvonalas kitöltéseket, a vonalas és a foltszerű öltésmódok váltogatását alkalmazták mindkét motívum kivitelezésénél. 75. kép. Gyapjúfonállal hímzett párnavég (Tiszántúl, 19. század eleje)