Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A BÁRÁNY (AGNUS DEI)

214. kép. Juhászláda eleje (Alap, Fejér m. 1893.) megigézés elleni érméket igyekeztek ezzel helyettesíteni. Magyar István Az országokban való sok romlásoknak okairól címmel írott, 1602-ben kiadott művében a katolikusok „bálványozó" szokásait ostorozva megemlíti az Agnus Dei-nek a nyakba függesztését. A Mária és Jézus-szíve érmekhez hasonlóan valóban bárány-medaillonok is divatban vol495 tak. Sőt ismeretes, hogy Eszak-Szlovákiában a századelőn a lányok nyakában bársonyszalagon hordott érem neve „agnusek" volt. Agnus a neve a Rómában fehérvasárnap szentelni szokott viaszbáránykának, jobban mondva a bárány képével, mint Krisztus jelképével díszített viaszképecskéknek, melyek a húsvéti gyertya maradványaiból készülnek, s a pápa minden hetedik évben szentel ilyen képecskéket. Az agnusokat, mint szentelményt használta az egyház. Tisztességes foglalatban a házban kell őrizni, de szabad a nyakban is hordani. A nép mindenkor csodás erőt tulajdonított az Agnus Dei viselésének.

496 Az Agnus Dei alig feltárt ábrázolási összefüggéseinek nyomára bukkant Gémes Balázs a Mezőföldről előkerült juhászládák eredetét kutatva.

49 Ezek a ládák feltehetően a merinói juh 19. század eleji magyarországi elterjedésével hozhatók kapcsolatba, a rajtuk ábrázolt kis Agnus Dei motívumok pedig a német juhászcéhek ládáinak ábrázolását vették át (214. kép). Végül érdemes megemlíteni, hogy az Isten báránya motívum nem ismeretlen a szóbeli hagyományokban, a folklórban sem. A zeneirodalom is sok kimagasló értékű művet sorakoztatott már fel e témában, hiszen az Agnus Dei a 7. század óta rögzített zenei elem a katolikus miserendben is. 495 Vö. Varga Zsuzsa 1980. 243. 496 Verebélyi Kincső 1984. 13. 497 Gémes Balázs 1977. 173-197.