Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)
A BÁRÁNY (AGNUS DEI)
207. kép. Virágtöves mintájú lepedővég (Nyugat-Dunántúl, 18. század) Az Agnus Dei a szálánvarrott-keresztszemes hímzőkultúrának is mindig kedvelt motívuma volt. A mintakönyvek által közismertté vált mintát - a hímzés technikai kötöttségeiből adódóan - itt tudták legélethűbben másolni. Az Ipolyi-gyűjtemény őriz egy olyan piros pamuttal varrott, Erdélyből származó keresztszemes párnavéget, amely szinte a Sibmacher-féle minta másolatának tekinthető 492 (208-209. kép). Érdekes kompozíciós változáson ment át a bárány azon a több változatban ismert bukovinai székely lepedővégen, ahol a főmotívummá előlépett zászlós bárányok egymás után sorban „masíroznak". Egyes változatokon a hátukon a zászló mögött apró emberalak is látható. E díszítmény helyi elnevezése a „bárányos minta" mellett „csitkós", azaz csi493 kós vagy „élifántos" " (210. kép). E sajátos helyi értelmezés az eredeti szimbolikus ábrázolás háttérbe szorulásának, s a megőrzött motívum újraértelmezésének bizonyítéka és jellegzetes példája. Már a korábbi évszázadokból is találunk arra példát, hogy a bárány helyett zászlós oroszlánt ábrázolnak, vagy éppen ló helyettesíti, mint egy ostyasütővas mintáján is. Rendkívül figyelemre méltó és izgalmas tény, hogy az Agnus Dei a fafaragásokon, a magyar pásztorművészet tárgyain, használati eszközein, egy egészen más forma- és díszítményvilág közepette is fel-feltűnik. 494 így például egy debreceni jószágigazoló jegy díszítményeként, dunántúli faragott fa gyufatartón vagy éppen egy mátyusföldi, kígyófejben végződő juhászkampón is (211-213. kép). Megemlítésre érdemes, hogy a könyvön fekvő, keresz» 0 <; lobogós bárány viaszból készült mása a katolikusok hite szerint bajelhárító és •• szűző szentelmény, a pogány 492 Gervers-Molnár Veronika 1983.62. 493 Fél Edit-Hofer Tamás 1975. 587. először Dajaszászyné Dietz Vilma közölle 1951-ben. 494 Vö. K. Csilléry Klára 1979. 649-650.
