Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A BÁRÁNY (AGNUS DEI)

203. kép. Ostyasütővas (Borsod m. 19. század) 204. kép. Húsvéti tojás (Somogy m. 19. század vége) közepén áll az Agnus Dei. Továbbá a Santa Cecilia apszismozaikja Rómában, San Ambrogio szarkofágja Milánóban (mindkettő 9. század), a Calixtusi katakomba, a torcellói bazilika apszisán, boltozatmozaikja. Bárányábrázolások a magyar népművészetben Hazánkban is korai megfogalmazásaik maradtak fenn: Áprád-kori templomainkban a bárány-jelkép országszerte elterjedt volt. Többek között a csempeszkopácsi román templom bejárati ajtaja fölött, a 13. századi jáki temetőkápolna ajtajának boltívében is szép ábrázolását találjuk az Agnus Dei-nek. A 13. században IV. Béla király pénzén is meg483 jelenik a bárány nyomata. A plasztikai vagy képi kompozíció egyszerű, általában nem nagy eltéréseket mutat. Az Agnus Dei szimbólum hol az áldozatra, hol pedig a feltámadó, győzedelmeskedő Krisztusra utaló vonásokat hangsúlyozza. Az Isten báránya ábrázolása elsősorban természetesen vallási funkciót hordozó tárgyakon terjedt el. Egyházi kellékek - kehely, tál, serleg, terítő - gyakori díszítménye, de jellemző előfordulási helyei az ostyasütő vasak és a mézeskalácsformák is, hiszen itt is egyértelmű az ünnepi díszített tárgy, étel és a vallásos szimbólum közötti direkt összefüggés

484 (203-204. kép). 481 André Chaslel 1973. 127. 482 BogyaiTamás 1941. 483 Domanovszky Sándor I. 1940. 235. 484 Vö. Reinhard Peesch 1981. 106.