Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

A SELLŐ

190. kép. Spanyolozott tükrös (Csokonyavisonla, Somogy m. 19. század második fele) 448 Tombor Hona 1968.64. 449 Malonyai Dezső 1911. 326. A magyar népművészetben fellelhető sellőábrázolások alakításában jelentős közvetítő szerepe lehetett a református templomok festett bútorzatán, elsősorban a mennyezetdeszkákon sokfelé található sellőalakoknak. Tancson (1676) más figurális táblák között egy kétfarkú, hosszú szakállas-bajszos férfialak tűnik fel, melyet még a SIRENE felirat is megerősít. Szintén kettős halfarokkal ábrázolt sellő maradt fenn a csengeri (1745), a gyügyei (1767) és a noszvaji templom mennyezetén is. Egyfarkú női sellőalakot festettek a maksai templom mennyezetére (1760), továbbá Bánffyhunyadon (1780) is. Legérdekesebbnek azonban a szennai templom padtámláját (1787) és a drávaiványi templom (1792) mennyezetét díszítő sellőket tarthatjuk.

44 Fejükön a koronát furcsa tulipánszerű virág váltotta fel, mindkét kezükben kardot tartanak. A táblán az egyfarkú sellő egyoldalra hajló, aszimmetrikus alakja miatt üresen maradó felületet mozgalmas, színes virágozás tölti ki. A drávaiványi táblán még egy szájában virágos ágat tartó madár és alatta egy hal is megjelenik itt. Ezt a kompozíciót a templombajáró gyülekezet talán a rossz, a bűnhődés figyelmeztető jeleként és a jó, a békesség óhajtásaként értelmezhette (191-193. kép). Malonyai Dezső is foglalkozott a Dunántúl népművészetéről szólva a szennai sellőábrázolással. Szerinte is a csábító gonoszság jelképe ez, s a templomban különös jelentőségű az ábrázolása. Felveti azonban, hogy ez a középkori eredetű ábrázolása itt Somogyban talán balatoni, távolabbról pedig külföldi, vízparti területről való mesehagyománnyal keveredhetett. Ezt látszik cáfolni azonban az a tény, hogy Európa-szerte ott is megtaláljuk a művészetek legkülönbözőbb korszakaiban a sellőt, ahol vízparttól, tengerektől távol esik, s ezért e monda vagy mesehagyomány közvetlen hatásában nem hihetünk. Akár a szennai templom sellője is lehetett a konkrét mintája, ihlető forrása a szintén Somogyból származó, a múlt század 60-as éveiben Csokonyavisontán készült ke-