Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

AZ OROSZLÁN

146. kép. Fedeles kapu (Nyárádszentlászló, Kolozs m. 1898.) Ennek érdekes párhuzamát találjuk meg a századfordulón a Palócföldön, ahol divatba jött a szék- és padtámlák figurális áttöréssel való díszítése. Egy szék háttámláján az ágaskodó oroszlánok stilizált életfát fognak közre. Mindkettő mögül cserépből kinövő ívesen összehajló virágtő indul ki, ez zárja le a díszítményt. A Karancskesziben működött Lőrinc Pál munkája az az áttört padtámla, ahol a magyar címert két lebegő angyal tartja, alulról pedig két álló oroszlán támasztja, közöttük a koronázási alma

349 (144-145. kép). Az ágaskodó páros oroszlán dekorativitása révén megjelenik oromdíszként nemcsak épülethomlokzatokon, hanem bútorokon is. Festett szekrények, tékák, tükörkeretek kedvelt csúcsdísze a páros oroszlán sziluettje stilizáltabb vagy éppen naturálisan részletezőbb megoldásban. Nagyon kedvelt a skandináv országok festett parasztbútorain a 19. században

350 (137. kép). Az oroszlán alakja a textileken különösen gazdag változatokban kíséri végig az emberi kultúra történetét. Már a keleti textilek gazdag motívum világában, a sokfajta állatábrázolás között kedvelt volt az oroszlán. A bizánci selymeken, brokátokon majdnem mindig párosan, egymással szembenézve jelenik meg az állat. Kedvelt az életfa két oldalán való ábrázolása, gyakran más állatok - madár, szarvas stb. - társaságában. Máskor, 6-7. századi színes perzsa selymeken, szasszanida előképek után készült 10-12. századi bizánci selyemszöveten medaillonba, koszorúba zárva jelenítették meg az oroszlánt.

351 Ezek a textíliák a kereskedelem révén elterjedtek és népszerűek lettek szerte Európában is. Motívumviláguk megihlette az európai, elősorban itáliai és németalföldi szövő349 Vö. Fél Edit-Hofer Tamás 1975.276. 350 Vö. Josef Grabowski 1978. 69.; Theodor Bossen 1962. 7. t. és GislindRitz 1974. 73. 351 Ernst Fleming 1927.112.