Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben (Officina Musei 1. Miskolc, 1993)

AZ OROSZLÁN

129. kép. Komáromi fazekascéh kancsója, 1840. 130. kép. Gyertyamártó (Alföld, 1717.) oroszlánok gyakran már alig felismerhetők, olykor mesebeli szörnyek, máskor macskának tűnnek (126. kép). A kétfarkú oroszlánok sűrű előfordulásából - elsősorban a felvidéki, habán-jellegű céhkorsókon - olyan általános következtetést vontak le, hogy ezt a motívumot, mint Csehország jellegzetes címerállatát, a habánok Morvaországból hozták magukkal, és annak széles körű elterjedése a magyarországi céhek körében éppen a habán fazekasok befolyásának tulajdonítható.

328 Ez a megállapítás - bármennyire is meggyőzőnek hangzik - ilyen határozottan és egyértelműen nem tartható fenn, mert a címertartó oroszlánok a nemzetközi heraldika Európa-szerte elterjedt motívumai, ezenkívül a céhkorsókon alkalmazott oroszlánok jórésze nem kétfarkú, de mindezektől függetlenül a 16. századtól kezdve a magyar heraldikában is igen sűrűn találkozunk kétfarkú oroszlánokkal.

329 Figyelemre méltó, hogy az ágaskodó páros oroszlán megjelenik még a fekete kerámián is. melynek díszítményei szinte teljesen egyértelműen csak virágok. Egy 1717-es datálású alföldi fekete kerámia gyertyamártón stilizált virágtő két oldalán állnak a dom330 ború rátéttel készített oroszlánok/" Egy 1783-as alföldi gyertyamártón is címert tartó oroszlánok vannak kifaragva

3

'

1 (130. kép). 328 Diner József1891. 41. 329 Nagybákay Péter 1965. 174. 330 Szabadfalvi József 1987. 55. ábra 331 Nóvák László 1982.23.