A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Gavallér Pál: A bányászszerszámok első magyar megjelenése pecséteken

harmadik ábránkban a pajzstalpi ék címerképet elkülönítettük a pajzstól, üresen hagyva a helyét. így érzékletesebbé válik pajzstalpi megjelenítése valamint a hozzá fűzött magyarázatunk. A címermetsző követte az egyoldalú ék természetes formáját. Az ékfej tengelye a nyéltövi lyuktól a hegyes vége felé olyan körívszakaszt alkot, melynél a kör sugarát az ék nyele mintegy „helyettesíti". Mivel metszőnk az ék hegyét a pajzstalp csúcsába helyezte, így az ékfej íveltségéből következően a nyéllyuk töve jobbra tolódik a pajzs tengelyétől mintegy a cölöp helyének előoldalára. A címermetsző a harmónia miatt a toronykapu folytatásaként helyezte el az ék fokát és ezért az egész toronytengelyt is eltolta kicsivel előre. Ezzel a várfalnak és toronynak térbeliséget is kölcsönzött egyúttal, így kettős célt ért el: 1. A toronytengelyt sikerült az ék ívelő tengelyével szinkronba hoznia; 2. Az éket is ívelése ellenére sikerült neki a pajzs legmegfelelőbb pontján, a talpi csúcsban rögzíteni. Tehát a várfal és torony tengelyének a pajzs tengelyéhez viszonyított aszimmetriája ellenére a pajzsösszkép tekintetében sikerült a legidőállóbb egyensúlyt megteremteni. - Itt jegyezzük meg, hogy az eredetitől eltérően teljesen szimmetrikus várfal- és toronyképet készített Nyáry rajzolója nagyon helytelenül. Nem hallgathatjuk el - szaktekintély volta miatt sem - Zsámboki véleményét az ékkel kapcsolatosan. Szerinte éket így nem ábrázoltak és ez nem ék. - Mi viszont éppen azért tartunk ki ék álláspontunk mellett, mert a címermetsző vonalvezetése és szerkesztése is ezt sugallja. Szinte az egész egyensúlyát adja és meghatározza a pajzsnak. De az ősi bányászszellem is ellenkezik azzal, hogy üllőt és hozzá rendelt kalapácsot ábrázoljon ebben a korai városi címerben. Az ék a bányász legfontosabb eszköze és csak utána jöhet bármi más az eszközök sorából. Az ék az, ami az érccel legelőbb érintkezik. Az éknek misztikiuma van a bányász gondolkodásában. Az üllő egyébként is kohászati szimbólum. Ebben tehát Faller álláspontját fogadjuk el még akkor is, ha sok másban tévedett is. Természetesen a tét nem kicsi pro és contra. Mert aki az 1275. évi selmeci pecsét pajzstalpába helyezett ék mellett foglal állást, az egyben azt is állítja, hogy a magyar bányavárosok pecsétéi közül a selmecié az első, mely bányászszerszámot hordoz. Az elfogadó tehát második helyre teszi Rudabánya 1330-1340 közötti pecsétjét, melybenjobbról ék, balról kalapács lebeg fejjel felfelé állított módon. Rudabányának persze megmarad az elsőség a tekintetben, hogy a bányászjelvény két fő eleme, az ék és kalapács - ha nem is andráskereszt formában, hanem elkülönítetten - a történelmi Magyarország meglévő pecsétjei közül az övében található meg először. Dolgozatunk fő célját sikerült elérni: rendet teremtettünk az 1275. évi selmeci pecsét címerében. Egyúttal bebizonyítottuk a balsarki formuláról, hogy az: 1. Nem kapa; 2. Kis tar pajzs; 3. így már nem is címerképről beszélhetünk esetében, hanem mesteralakról. Ugyanakkor elhatároltuk a pajzstalpi címerképet is, ék mellett döntve. Egyértelműen kijelentettük a pajzs jobb sarkával kapcsolatban, hogy az üres. Dolgozatunknál alapforrásul az eredeti pecsétben találhatóakat vettük figyelembe. GAVALLÉR PÁL JEGYZETEK 1. Rupp: Magyarország helyrajzi története... Pest, 1870. 1. köt/l. rész/182, p. 2. Fettich: A honfoglaló magyarság fémművessége. Bp., 1937. = Archeológia Hungarica 1937/21. sz. 3. Epitome historica rerum Bohemicarum. 2. könyv/5, fejezet. 4. Acsády: A magyar birodalom története. 1. köt./58. p. 5. Rauch: Rerum Austricarum scriptores. 1. köt./209. p 6. Rauch 2. köt/106, p. L. 5. jegyzet. 7. L. 1. jegyzet.