A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Berecz József: Az első miskolci hírlap politikai arculata (1867-1870)

Befejezésül viszont azt a nézetét fejti ki, hogy a korabeli politikai rendszerben megcsorbultak a megyék jogai: „A megyei rendszer, mely ... a megyei (köz)élet oskoláját nyitá meg - mely az országos tehetségeket kipallérozva adta által a hazának nymbusából sokat vesztett a parlamentáris doctrina miatt." Véleménye szerint engedni kellene a „miniszteri mindenhatóságból", jó választási törvényt kell hozni, elválasztani a közigazgatást a törvénykezéstől - így erős „védbástyák" lehetnek ismét a megyék. Az év őszén, a 44. számban teljes terjedelmében olvasható a „borsodmegyei jobb oldali párt szózata". Főbb tételei: „Ama lényeges különbség, mely politikai felfogás, eljárás és működésre nézve magát az országgyűlést jobb és baloldalra osztá, a megyék alkotmányos életében is mindig élesebb vonásokban tünedetik föl, s hathatósan int bennünket munkásságra és éberségre. .. .ez idő szerint, fájdalom, eltérünk egymástól a kimerült nemzet megmentésének módjaira nézve. ...Borsod megyében ezen elvi különbség és küzdelem annál sajnosabb, mivel e részben maga a tisztviselői kar is meg van oszolva, s e megoszlás és ellenzetes törekvés nem történhetik a közügyek lelkiismeretes, gyors és pontos vitelének hátránya nélkül. .. .megyénkben mind a tanácskozásra képes értelmiség, mind a józan nép többsége bizalommal tekint a kibékülés művére s az annak élén álló kormányférfiakra. De ... a bal oldal fáradatlan erélyességgel mindent elkövet, hogy a nép kedélye fölzaklatván, tőlünk elforduljon, a jelen törvényes állapot iránt bizalmatlanná tétessék, s így Borsod megye szemünk láttára, többségünk dacára, kormányellenes, baloldali érzelmű vármegyévé alakíttassék." E felhívás nyitánya annak a támadássorozatnak, amelyet a következő év elejétől a kormánypárti jobboldal az ellenzéki baloldal ellen fokozódó hévvel folytat. Elmérgesedik a vita hangneme, s a „Borsod" már nyíltan, személyében támadja a helyi elenzék vezéralakját, Mocsáry Lajos alispánt. A lap 1867. évi utolsó számának mellékletében újra közli Mocsáry áprilisi beszédét, tanúsítandó, hogy akkor még „tiszteletet és bizodalmat, engedelmességet, készséges és szíves támogatást ígért és hirdetett a felelős kormányférfiak iránt", ám ígéretét hamar megszegte. Az „Észrevételek a baloldal nyilatkozatára" című vezércikkben pedig „Többen a jobboldalról" azzal vádolják az ellenzékieket, hogy - Mocsáryra célozva - „egyetlen egy ember szemöldökintésén függenek, akik ő általa élnek... s bár konok szeszélyei vagy számításai falnak viszik őket, hódolattal követik, mert az önálló szellem és igazság ereje nem támogatja őket." A szerkesztő pedig odáig megy az ellenzéki eszmék ostorozásában, hogy megrója a miskolci főgimnázium ifjúságát, amiért a függetlenségi párti „Magyar Újság"-ot járatja az iskolába. Inti a fiatalokat: „Csak aztán ne azon egy lapból merítsék politikai ismeretöket, mert könnyen válhatnak egyoldalúvá, mint ez sok másokkal megtörtént..." Az 1868. március 5-i számban közli a szerkesztő az emigrációból hazatért Klapka Györgynek a kiegyezéses kormányt támogató nyilatkozatát, s az ez elé írt bevezetőt felhasználja arra is, hogy elítélje az alakuló, ellenzéki demokrata körök tevékenységét: „Azt hirdetik szép szóval, hogy e körökben majd terjesztik a felvilágosodást, egyenlőséget, testvériséget, hogy majd így meg úgy eszmét cserélnek, olvasgatnak stb., de mindez csak takaró köpenyeg, mely alól Madarász József és Böszörményi forradalmi törekvéseinek lólábai mindnyájunk előtt kilátszanak s valódi céljok nem egyéb, mint az országgyűlési képviselők legközelebbi választásánál a megmételyezett s elszédített népet a magok érdekében felhasználni, oly követeket választatni, akiknek segítségével tönkre tegyék azon alkotmányos állapotot, melyet nagy küzdés után eddig visszaszereznünk sikerült."