A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Felföldi Barnabás: A Maros népi halászata

szák.) A Maros - melynek honi szakaszát az apátfalviak egykor végig halászták Nagylaktól Apátfalváig végig határfolyó, majd Makó és Ferencszállás alatt elfolyva, a szegedi Maros-toroknál (vagy Marostő, Tündérhát, Svábok porondja) ömlik a Tiszába.

3 Volt, hogy halászni csak Békáig, vagy Bökényig mentek, de a „véghorgot hanták Magyarrá és Bánátrú" egyaránt, vagyis a folyó mindkét oldaláról. Meg is gyűlt a baja sokaknak a román hatóságokkal a halászat, de a tüzelővágás miatt is. Két történelmi szigetnevet találhatunk itt: Nagy- és Kiskurucot.

4 Az apátfalvi ártérrészek nevei az ártéri állattartásra utalnak: disznójárás vagy földművelésre: Telágy, Szilvás. Bodrogtelepnek hívták azt az ártéri telepet, ahol régen a halászok éltek, s amelyet 1932-ben elvitt az ár. Banner János írja. hogy az eredetileg folyó menti telepítésű község képe a Maros szabályozásával erősen megváltozott és „ma a falu tipikus mérnöki falu benyomását kelti"/ Ebből arra lehet következtetni, hogy az ármentesítés érzékenyen érintette az addig maga törvényei szerint épülő, élő falut. Kanális (Sámson-apátfalvi-szárazér): halbősége mindig is a vízszint ingadozásaitól függőt. Gödrök: az apátfalvi határban lévő gödrökből egyet csak a téglagyári munkások használtak, egyet mára betemettek, a harmadik a Maros utca végén található. Kerekes István a háború előtt 12 társával összefogott, és az egyik gödörbe pontyokat telepítettek. Két év múlva halászták le az állományt, ezután viszont már többször nem telepítettek. Halászott halfajták: a marosi halász nemcsak név és tulajdonság szerint ismeri a halakat, de osztályozza is azokat. Süllő, márna, ponty (potyka), ezek a „pézes" vagy „fehér" halak. A zsidók különösen a márnát szerették, harcsát a vendéglősök és az urak vettek inkább. A kecsege Bálint Sándor említésében köteles hal- a legnemesebb halaink közé tartozik.

6 A kárász, keszeg, menyhal közül az utóbbit késő ősszel, még a tél beállta előtt fogták. Az orsóhalat Szegvári János fiatal halászember magyar bucó néven ismeri, Kerekes István idős apátfalvi halászember pedig afaszkó, kóc nevet említette, szerinte ez a hal olyan, mint „a kendermagos tyúk". Ez a halfajta mára teljesen kiveszett a Marosból. Fejes István nemrégiben látott egy amúrbandát a Marosban, Apátfalva alatt, a halak a Tiszáról úsztak fel párzani. Csalik: minthogy a halász, úgy mi sem feledkezhetünk meg a csaliról. A tejbe áztatott kukoricát a ponty nagyon szereti. Vannak kenyérrel gyúrott és kosaras csalik, a növényevő halak szilvára, paradicsomra is mennek. A piliskéről, illetve a tiszavirágról azt tartják, hogy a legalkalmasabb csali a lóbogár mellett, de úgy 10-15 éve teljesen eltűnt a Maros mellől. A nagylaki feketeföldekből lehet a legszebb gilisztákat kiásni, de úgy kell kiásni és szállítani, hogy ki ne száradjanak. Emiatt Fejes Istvánék katonai kufferba szedték őket, közéjük friss vakondtúrás földet szórtak rétegesen. Otthon hűvös helyen tárolták. Ez a mennyiség egy hétig is elég volt. Ugyanaz a Fejes István, aki bármiről szívesen beszélt, a csalik alkalmazásának idejéről szólva megmakacsolta magát: „Van egy olyan ideje a (a halnak), mikó csak lóbogarat öszik, van amikő kishalat, van amikó békát, rákot, piócát öszik, ezt ki kő mind tanúni. Ez az a titka, amit nem árulok el. Mer én szenvedtem érte sokat, lehet, hogy szenvedni köllene érte másnak is."

7 Halászó szerszámok: a folyók gátak közé szorításával a folyóvizek értéke az ártéri vizek rovására rohamosan nőni kezdett. Mindez magával vonta a szerszámkészlet változását, átértékelődését a mai halászok... magától értetődőnek fogják fel az »ősi« szerszámkészlet közreműködésükkel végbement átalakulását - mondja Szilágyi Miklós ...gyorsan integrálták a modern technikai fejlődés vívmányait. A körülményekhez alkalmazkodás ilyen példáinak visszamenőleges érvényük is lehet... Mert a halászok a rájuk hagyományozódott ismeretanyag és az újítások egyensúlyát tekintik ideálisnak.. ."

8 hl