A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Paál Zsuzsanna: Az élettörténet mint néprajzi forrás

vizsgáltuk volna. Az ófalusi parasztasszonyok élettörténeteikben egész mikrotársadalmi közegükről tájékoztattak saját nézőpontjukon keresztül, azaz közvetetten. Következtetéseim az egész ófalusi paraszti közösség életmódjára vonatkoznak, bár interjúalanyaim mind egy rétegből valók, a módosabbakéból. Ez a réteg maradt legtovább hű a paraszti értékrendhez, még a tsz-es években is megőrizte azt. Életmódja jellemzően paraszti, még az iparban dolgozóké is. Az 1945 előtti mezőgazdasági piacra termelés gyakorlatából származó vállalkozói szellem a mai napig jellemzi a volt birtokos családokat. 1. A falu-város közti munkamegosztásban Palotának jelentős szerep jutott. A tejkereskedelem és a piacozás teljes megélhetést biztosított a vizsgált családok számára. Úgy tűnik, hogy a munkamegosztás és a paraszti polgárosodás itt Palotán összefüggenek: a főváros puszta közellétével hatott a falu társadalmi és kulturális életére. A polgárosodottság foka magas volt már vizsgált korszakunk elején, ezt látszik igazolni a széles körű piacra termeléssel együttjáró belterjes gazdálkodás, a vállalkozói mentalitás megléte, a vagyongyarapítás igyekezete családi szorgalommal (takarékosság, igénytelenség), az írás és tanulás becsülete, a város szolgáltatásainak racionális szempontok szerinti igénybe vétele (pékségekhez járnak süttetni). Ugyanakkor a tárgyi környezet, lakáskultúra és táplálkozási szokások megőrizték a vizsgált generáció életében parasztos jegyeiket, akárcsak mentalitásukban és életvitelükben az emberek, szintén a paraszti polgárosulás sajátosságaként. A polgári minták gyerekek nevelésében megmutatkozó gyors követése nem történhetett volna meg a földrajzi elhelyezkedés és bizonyos előzmények nélkül: a század elején már polgárosodó paraszti kultúra ezt a nagyvárossal való szomszédságának is köszönhette. Palota sajátos fejlődésvonala azonban megtört az elmúlt évtizedekben. Speciális helyzetéből eredő előnyei megszűntek. Mikor a „maszek" gazdaságot felváltotta a tsz és megjelent a gyári tej, az ófalusi parasztság alapvető életmődváltozásra kényszerült. A hagyományos munkamegosztás megszűnését kővetően arra a sorsra jutott Palota is mint az országban megannyi falusi közösség: elveszítette rendszerszerűségét és hagyományos külső kapcsolatait. Az ófalusi paraszti kultúra bomlási folyamata igen felgyorsult az elmúlt évtizedek során. Amennyiben helyet adunk annak az állításnak, hogy a kultúra „anyagi, szellemi, társadalmi életben megragadható teljesítmények létrehozása, megszerzése, áthagyományozása,

1 az ófalusi kultúra megszűnik paraszti kultúra lenni az általam vizsgált generáció kihalásával. Ugyanis már csak ők képviselik a paraszti értékeket, az utánuk következő generáció már nem. A fiatalokban nincs „földszeretet", nem is lettek belenevelve a földműves életmódba, annak értékeit nem sajátították el. Itt Ófaluban a fiatal generációk életmódját az urbanizmus jellemzi, az idősebbeké pedig ettől idegen. Az urbanizmussal együttjáró értékrend ugyanis nagyban eltér a hagyományos paraszti értékrendtől, ami generációk közötti feszültségeket hozhat és hoz is létre. A problémát nincs szándékomban leegyszerűsíteni, csupán érzékeltetném: az 50-es években nagy változáson átesett mezőgazdasági termelési struktúra mind Ófaluban, mind hasonló környezetben másutt az országban magával hozta a korábbi életmód és mentalitás fölöslegessé válását. Ez a folyamatban felnőttként résztvevőket arra ösztönözte, hogy gyermekeiket ne neveljék paraszti munkára, a felnövekvő generációt pedig arra, hogy ettől az életmódtól magát távoltartsa és más értékskálát alakítson ki. A fiatalok némelyike szinte ingerülten szabadulni kíván a képzelete szerint őt lehúzó szülői értékrendtől, azt teljesen elutasítja. A belenevelődés hiánya és a család, mint termelési egység megszűnése a gyermekeket új minták és ideálok megvalósítására, illetve követésére indította. A mai 55-70 évesek kényszerhelyzetükben gyermekeiket