A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Magyari Márta: Miért unalmasak a helytörténeti kiállítások?

elrendezés, elkülönítés több ponton megkérdőjelezhető, számos továbbgondolásra érdemes kérdést vet fel. Érzékeltethető-e a gabonatermesztésnek, mint meghatározó gazdasági ágazatnak a jelentősége néhány kiragadott, szokványosán egymás mellé rendelt tárgy kiállításával? Az igaerőtől elszakítva, a használat jelzésszerű (fotó, rajz) bemutatása nélkül van-e önmagukban is jelentésük? A szakkutatás által a tanyás gazdálkodásról rajzolt árnyalt kép megjeleníthető-e egyáltalán muzeológiai eszközökkel egy kiállítás keretében? A jószágtartást reprezentáló tárgyak válogatásánál a paraszti állattartás emlékanyagára szorítkoztunk, a pásztorkodást, a pásztorművészet tárgyait tudatosan kihagytuk, kizártuk a tematikából. Helyszűke miatt, csak a kisméretű jellegzetes tárgyak kerültek kiállításra. Arra törekedtünk, hogy az azonos típusú tárgyakból, ha több formavariáció előfordul, lehetőleg mindet bemutassuk. Elgondolásunk szerint egy ágazatnak a gazdálkodásban betöltött szerepét, súlyát a hozzá kapcsolódó tárgyak formagazdagságának felvonultatásával érzékeltetjük. Előzetes terveinknek megfelelően a „böszörményi csengő"-ket külön egységben mutattuk volna be, mint helyi jellegzetességet. Nagyszámú csengőt terveztünk ide, valamint a csengőöntés szerszámait és a műveletről készült fényképeket, a díszítményekről készült motívumrajzokat. Végül a böszörményi csengők nem önálló egységként kerültek kiállításra, hanem a jószágtartás tárgyi emlékei között. Pedig szerettük volna a csengööntést, mint helyi jellegzetességet jobban kiemelni, esetleg aránytalanul is, más tematika rovására. Egy helyi specialitás árnyalt, elemző bemutatása többet elmondhat az adott településről, maradandóbb emléket hagy a látogatóban, mintha mindenből kötelességszerűen egy kis szeletet mutatunk. A hajdúböszörményi homoki szőlőkultúrát a tájon használatos szőlőművelő eszközök, a borászat eszközei, valamint a bortároló edények reprezentálják. Az itteni szőlőskerteknek jellegzetességük volt, hogy számos gyümölcsfát is gondoztak bennük, s a szőlőspajták, egyszerű szőlőbeli építmények számos archaikus építészeti vonást őriztek meg. Ennek a két sajátosságnak az érzékeltetése nem sikerült kellőképpen. Azt hiszem, hogy a kiállított tárgyak túl archaizált képet rajzolnak a hajdúböszörményi homoki szőlőkultúráról, sajátos alföldi jellegét nem sikerült érzékeltetni. A hagyományos paraszti gazdálkodást bemutatni hivatott kiállításokról - a miénkröl is - általánosságban elmondható, hogy túlságosan archaizált képet festenek, mert a tárgyak válogatásánál az az elsődleges szempont, hogy minél régebbi, minél látványosabb, értékesebb tárgyak kerüljenek bemutatásra. A kővetkező egységben a Hajdúböszörményhez kötődő, illetve az itt őrzött céhemlékek kerültek kiállításra. Hajdúböszörményben a céhek viszonylag későn alakultak meg, s mivel kevés mester dolgozott a városban, jelentős részük ún. vegyes céh volt. A céhemlékek, az itt őrzött vagy a városhoz kötődő céhlevelek, céhládák, céhedények valamint behívótáblák és pecsétnyomók nem túl jelentős tárgyegyüttes. Joggal merül föl a kérdés, hogy önálló egységként való kiállításuk indokolt-e? Véleményem szerint nem, de a kiállításrendezési konvenciókhoz igazodva - a főrendező határozott kérésére mégis önálló termet kaptak a céhemlékek. A mezővárosi kézműipart reprezentáló terem berendezésénél, a tárgyak válogatásánál kiindulópontunk az volt, hogy lehetőség szerint csak szépen formált termékeket állítsunk ki, a szerszámokat és a műhelyrészleteket mellőzzük. A mezővárosi iparágak közül a kerékgyártó és kovácsmesterség termékei fali tárlókban vannak elhelyezve. Természetes így, hogy csak alkatrészekről, részletekről lehet szó (lőcs, kerék, szekér vasalások részletei), felvetődik a kérdés, hogy helyes-e ezeket így kiállítani? Az egészből való kiszakítás egyrészt kényszerűség, hiszen nincs hely arra, hogy egy egész szekeret kiállítsunk, másrészt viszont megvan az az előnye, hogy ezáltal jobban rá lehet