A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - T. Bereczki Ibolya: Egy rendhagyó kiállítás. Hagyományos szőlő- és gyümölcsöskert a tiszakürti arborétumban

építmények felmérésével, fotózásával, lerajzolásával. Ezt a munkát Szabó Lászlóval közösen végeztük, aki korábban több tanulmányában foglalkozott már a tiszazugi üzemszervezeti típusokkal és a szőlőbeli építmények és a gazdaságtípusok kapcsolatával. Béres Mária természettudományos muzeológus kollégánkkal együtt folytattunk gyűjtést a Tiszazugban a század elején honos, régies gyümölcsfajták elterjedtségére, típusaira vonatkozóan. Nagy segítséget kaptunk az arborétum korábbi és jelenlegi vezetőjétől. Tálas Istvántól és K. Tálas Lászlótól. A munkába bekapcsolódott Szlankó István, tiszaföldvári múzeumigazgató és Vadász István, tiszafüredi muzeológus kollégánk is. A korábbi és a mostani kutatás eredményeit összegezve, képzeltük el a hat szőlőparcellát, ami rekonstruálja a tiszazugi szőlőkben szokásos szőlő- és gyümölcstelepítési rendszert, illetve magukat a kunyhó- és építménytípusokat is. Ma is használatban levő kunyhók építészeti felmérése nyomán tervezték meg Pár Nándor és munkatársai, Nagy István és Barabás Tünde építészek a szőlőbeli építménytípusokat, a legegyszerűbb kunyhóktól a teljes, állandó kintlakásra és állattartásra alkalmas szőlőbeli tanyaépületekig. Az arborétum belsejéhez közeli részen, a paszta elején találjuk majd a két legnagyobb portát, amelyen többosztatú lakóépület - szoba-konyha-lakókamrás ház környezetében melléképületekkel, állattartásra, tárolásra alkalmas építményekkel együtt. A sorban a következő épület egy-, illetve kétosztatú, csak ideiglenes szőlőbeli tartózkodást lehetővé tevő, de tüzelőberendezéssel ellátott kunyhó, illetve ennek változata. Végül megtaláljuk a legegyszerűbb, egyosztatú, nádból készített, földbe mélyített, sárpadkás kunyhót, amelynek eredetije Tiszakürt Nyomás nevű határrészében ma is megtalálható. A munkálatok másfél esztendeje folynak, a gyümölcsfák telepítése megtörtént. Az épületeket a szőlőművelés hagyományos tárgyaival rendezzük be. Az arborétummal létrejött megállapodás értelmében, a szőlő és gyümölcsös gondozását, művelését a kert dolgozói, illetve a szomszédos fiú-nevelőotthon tanulói szakmai gyakorlat keretében végzik. Az arborétum területén felépítendő, már megtervezett épületegyüttest egy kiállítócsarnok egészíti majd ki, amelyben a tiszazugi szőlő- és gyümölcskultúra régebbi korszakainak forrásait, emlékeit mutatjuk be. Miért is választottuk a címben is hangsúlyozott rendhagyó kiállítási formát? Eredeti helyén már csak töredékeiben látható az egykor összefüggő tiszazugi szőlő- és gyümölcskultúra, épületei nagyrészt leromlottak, elpusztultak. A nagy számban összegyűjtött, a szőlőműveléssel kapcsolatos eszköz bemutatására egy ilyen típusú kiállítás keretében nyílhat lehetőségünk. Le kell szögeznünk, hogy nem skanzent kívánunk létesíteni, hiszen nem az eredeti építmények áttelepítését végezzük. A szőlőbeli rekonstruált kunyhósor megálmodásakor egy napjainkban kevéssé gyakorolt, de a korábbi múzeumi gyakorlattól nem teljesen idegen elvet követtünk. Eredeti, meglevő vagy korábban volt építmények építészeti felmérése alapján, hagyományos építőanyagból, és a réginek megfelelő épületszerkezetek, technikák alkalmazásával készítjük el az épületeket. Hasonló elvek szerint készült például az ezredéves kiállítás néprajzi faluja is, ahol egy-egy porta egy tájegység építkezési stílusát reprezentálta rekonstrukció formájában. A kiállítás létrejöttében mégis a legfontosabb körülmény az arborétum bővítésével teremtődött lehetőség. E helyszínen eredeti helyétől csak néhány kilométernyi távolságban, természetes környezetben, nagyszámú látogató előtt válhat ismertté egy vidék letűnt műveltsége. T. BERECZKI IBOLYA