A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - T. Bereczki Ibolya: Egy rendhagyó kiállítás. Hagyományos szőlő- és gyümölcsöskert a tiszakürti arborétumban

A vizsgálat kiterjedt a Tiszazug tájszervező központjává vált egykori nagykunsági település, Kunszentmárton régészetere, történetére és néprajzára, és vele a hetvenes évek jelenének megismerésére is. A kutatássorozat fontos jellemzője volt, hogy a történeti és néprajzi vizsgálatok eredményeit konferencián és kiállításon egyidejűleg tárták a muzeológusok a szakmai és a helyi, értő közönség elé. A bő másfél évtizeden keresztül folyó kutatásnak a jelenlevők közül néhányan már egyetemistaként részeseivé válhattunk. Az 1976-ban a Tiszazug hagyományos szőlőművelését nagyító alá tevő munkát kiállításban megvalósult formájában láthattuk 1977-ben. 1976-ban a tiszakürti székhelyű kutatótábor résztvevői, Szabó László és Barna Gábor irányításával járták be a tiszazugi szőlőket, és jelentős tárgygyűjtést folytattak a szőlőműveléshez kapcsolódó szerszámok körében. Emellett fotódokumentációt, felméréseket, rajzokat készítettek. Ez az anyag részben az akkori Kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjteménybe, részben a szolnoki Damjanich Múzeumba került. Benkó József akkori tiszakürti iskolaigazgató és általános iskolás szakköre révén a tiszakürti szőlőkből ugyancsak nagyszámú tárgy került már akkor előbb a volt bogarasi iskolába, később a tiszafőldvári múzeumba megőrzésre. Ennek a Benkő-féle gyűjteménynek az adatolása, feldolgozása azonban a mai napig sem fejeződött be. 1976 őszén a Kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjteményben, az egykori Nagykun kerületi börtön épületében egy körülbelül 100 négyzetméteres területen mutatta be egy évig álló néprajzi kiállításban e hagyományos szőlőkultúrának a tárgyait, eszközeit, munkamenetét, és az ehhez kapcsolódó fotóanyagot. Aztán ezt a kiállítást természetesen le kellett bontani, a tárgyak visszakerültek a raktárba. A Tiszazug szőlőkultúráját, állattartását, vízi életét, kisiparát és folklórját bemutató, és a kunszentmártoni egykori Nagykun kerületi börtön épületében rendezett, és egy-egy évig álló kiállítások napjainkban már csak az ott megfordult etnográfusok emlékezetében és a kiállításokról készült fotódokumentációban maradtak meg. A Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum 1985-ben készített, és azóta álló kiállítása csak ízelítőt tud nyújtani a környék múltjából. Ennek a helyi erők által is igényelt állandó kiállításnak a megvalósítása, s az, hogy mellette nem maradt Kunszentmártonban komoly időszaki kiállítás megvalósítására alkalmas tér, nem tette lehetővé, hogy az ezt követő esztendőkben a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan hosszabb ideig álló, tematikus kiállításokat készítsünk. Mindez azért jelentett komoly hiányérzetet, mert számunkra, a néprajzi gyűjtés: a néprajzi kutatás és a tárgygyűjtés, valamint a feldolgozás akár tanulmányban, akár egy kiállításban megnyilvánuló publikálása szorosan összekapcsolódott, mintegy kiegészítette egymást. Nem volt könnyű belenyugodni abba a ténybe, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó, nagyarányú tárgygyűjtéssel összekapcsolt és muzeológiai célokat is szolgáló kutatás a megje^at tanulmányokat leszámítva, muzeológiai szempontból szinte nyom nélkül érjen véget. Terveink közölt szerepelt többek között a kunszentmártoni börtön épületében - mely kiváló adottságokkal rendelkezik ehhez - kézműipar-történeti állandó kiállítás rendezése, a megvalósításkor azonban hiányoztak az anyagi erők. Az arborétum területének nagyarányú bővülése és a korábban itt folytatott történeti és néprajzi kutatás nyomán formálódott az az elképzelés, hogy a kert egy, a bővítés során kialakított, a faluhoz közel eső részében a hagyományos szőlő- és gyümölcskultúrát bemutató szabadtéri kiállítást rendezzünk. Az elképzelés létrejöttében a másik fontos kiváltó tényezőként jelentkezett az 1970-es és a 80-as években a tiszazugi szőlőkultúrában végbement nagyarányú változás, amelyet elsősorban pusztulásként éltek meg, nemcsak a helyiek, hanem mi is, akik ebben az időben is sokat jártuk a vidéket. 1978-tól kezdve a Tiszakürt környéki. Tiszakürt és Csépa határában levő, nagy kiterjedésű homokhátakat teljesen megváltoztatta az akkor hitelekkel támogatott és a környékre ráerőszakolt nagyüzemi szőlőkultúra. A nagyberuházásnak indult kordonos