A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Bali János: A paraszti privátfotózás kutatása egy mikrovizsgálat alapján

A paraszti privátfotózás kutatása egy mikro vizsgálat alapján A konferencia vezérgondolata a tárgyak és a néprajzi kutatás kapcsolata. A fényképek ugyan beletartoznak a hagyományos értelemben vett néprajzi tárgy kategóriájába, mégis speciális tulajdonságaik eltérő gyűjtési és kutatási módszereket kívánnak meg. A magyar néprajztudomány figyelme csak az elmúlt években fordult a paraszti fotók felé, köszönhetően ez Kunt Ernőnek, a téma jeles és elismert szakértőjének. Több néprajzkutató és fotótörténész foglalkozott a kérdéssel. Közülük munkám szempontjából Bán András, Csupor István, Hofer Tamás, Horányi Özséb és Kincses Károly tanulmányai

1 érdemelnek említést. Mindezek ellenére a paraszti fotózás kutatása hiányos és esetleges, még nem tudta magát kellően elfogadtatni a magyar néprajztudományon belül. A fényképek vizsgálata pedig számos lehetőséget kínál a szakembereknek. A helytörténet, a családtörténet, a network, a technikatörténet, a kultúrtörténet, az értékrend és mentalitás kutatásának éppoly fontos eszköze, mint a szokás és a hiedelem kutatásának. Ezek egyesülhetnek egy több szempontú, komplex vizsgálatban, melyet munkám céljául is kitűztem. A kiinduló kérdések: hogyan működik a fénykép egy paraszti háztartásban és miként változtak meg a fényképezési szokások az elmúlt száz évben. Kutatásom színhelye Ócsa, mely Budapesttől 30 km-re dél-délkelet irányban fekszik. A település lélekszáma megközelíti a tízezret. A lakosság jelentős része még mindig a hagyományos értékrend által szerveződött lokális és egyéb társadalmi kisközösségek keretében él. A háztartások kiválasztásával igyekeztem e szempontot betartani. A címben használt fogalom, a „paraszti privátfotózás" második része is magyarázatra szorul. A fényképeket két oldalról lehet megközelíteni. A fotóhasználat szempontjából a tárgycsoport egységes, mivel családi használatban van, míg a készítés szerint háromféle lehet: tömegkultúrában keletkezett (A), pl. az újságok poszterei, boltokban kapható húsvéti képeslapok; átmeneti vagy félnépi (B), pl. műtermi családportrék, automata igazolványképek, melyek ugyan hivatásos fotósok és iparosok termékei, de elsődlegesen privát felhasználásra készültek, a megrendelő éppoly fontos a kép elkészültében, mint az alkotó; népi (C), pl. egy családi kirándulás megörökítése a saját vagy az ismerős fényképezőgépével. E két utóbbi kategória (B és C), melyeket a privátfotózás fogalma alatt egyesítek, a fényképhasználaí során nem különül el, egy albumba kerülnek, egymás mellé akasztják ki őket a falra. Speciális esetekben már maga a fénykép sem árulkodik készítőjének státusáról, a lakodalmi, ballagási és házassági alkalmak megörökítőiről a megkérdezettek sem tudták, hogy amatőr vagy hivatásos volt-e? Az egyszempontú, szélesebb körben végzett adatfelvétellel járó kutatás helyett többszempontú mikrovizsgálatot végeztem, mely négy háztartás teljes fotóanyagának