A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - B. Perjés Judith: Egy 15. századi sodronyzománcos kehely restaurálása (Tapasztalatok a „hideg zománccal" történő kiegészítéshez)

A részdarabok adatai: Talp: hatkaréjos, kissé homorú talpszegéllyel, melynek legnagyobb 0 140 mm. A talpkaréjok belső peremén 10 mm magas öntött, áttört díszítésű talpperem. Az ezüst talplemez egy lemezből készült. Az ezüst talplemez belső lapján DIÓSGYŐRI ECLES újabbkori bevéséssel. A feliratos karéj 3/4 hosszban beszakadt. A feliratos melletti karéjban SAMH-felirat van bekarcolva, a karéj szélességében. Az alaplemez magassága: 50 mm. A karéjok találkozásánál öntött gótikus levelek vagy galambok(?), amelyek a karéjokat választják el egymástól. Az egy ezüstlemezből hajlított alapra felerősített sodronyos rekeszekben a zöld-kék-barna-lila-fekete és fehér színű zománc túlnyomórészt sértetlen.

4 A sodronyzománcos lapokat darabonként helyezték fel, mezőnként l-l ezüstaklával (tartó szöggel) biztosítva. Beke L. leírásából hiányzik a hatodik zománckép leírása. Majdnem megegyezik az előtte lévővel, csak szimmetrikus formában, s alul és középen egy-egy turbánliliom, felül pedig egy háromszirmú virág díszíti.

4 -\ A talpkaréj élén körbefutó és a zománcképeket elválasztó 0 2 mm-es sodrony az alap ezüstlemez felső széléig fut s végeit a talpgyűrű alsó díszítményei fedik. A hatkaréjos (éleken egy-egy fiala tornyocskával) talpgyűrű a karéjok alján kis háromszögű karmocskákkal támaszkodik a zománclapokhoz. A karéjok, belső homorú félkörívét és a felnyúló alaplemez vége közti részt ezüst félköríves lapocskákkal fedték be, amelyet az alaplemez szélével forrasztották egybe. A talphoz rögzített gyűrű magassága: 16 mm; a fiala torony magassága: 31 mm. A szár: ezüst, hatszögletű. Magassága: 84 mm; 0 18 mm; vastagsága: 1 mm; súlya: 27 g. 14 mm mélyen nyúlik be a talp hatszögű nyakába. A száron helyezkedik el a szárgombot (nóduszt) alul és felül közrefogó két szárgyűrű. Az alsó öntött, aranyozott ezüst; négykaréjok sorából kialakított áttört díszítmény, felső és alsó peremmel zárva. Magassága: 15 mm, súlya: 9g. A felső szárgyűrű hiányzik, illetve egy alumíniumlemezből hajlított darabbal pótolták. A szárgomb (nódusz) aranyozott ezüst, erősen lapított, gömb. A magassága: 29 mm, 0 60 mm; súlya: 78 g. Hat függőleges, sodronnyal kereteit, indadísszel áttört pánt tagolja, amelynek áttört filigrános csepp motívumokat fognak közre. A nódusz csepp formájú cikkelyei az összeillesztéseknél kissé sérültek és deformálódtak. Az ivócsésze (kupa) aranyozott, ezüst. Magassága: 100 mm; szájátmérője: 104 mm, súlya: 155,5 g. Domborítással készült, egy lemezből. A szájperemtől mérve az aranyozás 66 mm magasságú. A kupa három helyen kissé behorpadt. A kupakosár magassága: 52 mm, felső 0 82 mm, alsó 0 18 mm, súlya: 119 g. A kupakosár áttört, pártázatos liliomos pártakoszorúja két helyen 15 mm hosszúságban hiányzott, vagyis kitörött. A kupakosáron egyenesen kiszélesedő hat darab csepp alakú zománcos mezők színei megegyeznek a talpkaréjon lévőkkel, valamint az elválasztó öntött ezüst sodronyok is azonosak. Különbözik azonban a zománcos képek és a pártakoszorú alatt körbefutó vastag sodrony között háromszög alakban elhelyezett finom, filigrános háló díszítmény. Medailonjaiban a zománc csak nyomokban maradt meg. A kupakosár belső, alsó harmadában hat 14 mm széles és 18 mm hosszú háromszögletű kivágások vannak. A forrasztási hő elvezetését szolgálják. 7. A rajzokon a hiányzó zománcot apró pöttyözéssel, a sodronyt szaggatott vonallal jelöltük. 8. Turbánliliomnak a szerző nevezi. Beke L. paprika formájú virágoknak, Kolba J. nősziromnak határozza meg. Kolba J.: Gótikus kelyhek a győri székesegyházban. Arrabona 19-20. Xantus J. Múzeum Győr, 1977-1978. 313., 316., 328. 9. Hortobágyi T.-Kiss l.-Pócs T.-Simon T.: Növénytan 2. k. Bp. 1973. 432-434. A turbánliliom és a nőszirom is a liliomfélék családjába tartozó hasonló virágok. 10. Magyar Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. 2. k. Bp. 610. p. 11. Pál Endre: Suki Benedek kelyhe. Művészettörténeti Értesítő. 1966. XV. évf. 2. sz. 89-112. 12. Mihalik József: A zománc. Bp. 1901. 103. 13. Erhart Brepohl: Iparművészeti zománctechnika. Műszaki. Bp. 1984. 150-162.