A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Tóth Pál: Telepekről a faluba - putrikból lakásokba (Lakóhelyi szegregáció a falusi cigány lakosság körében)

A vizsgálat időpontjában a mintát alkotó cigányháztartások 24 százaléka élt azokban a „falusi-slum"-okban, amelyek az esetek többségében az egykori cigánytelepek helyén, vagy ahhoz közeljöttek létre, és nagyon vegyes színvonalú, putrikból, leromlott Cs-lakásokból, összetákolt kalyibákból, olykor pedig jó átlagos színvonalú családi házakból álló lakásállománnyal bírnak. Ezekben a falusi nyomortelepekben a putriban, vagy putriszerű építményekben a megkérdezett családoknak mindössze 23 százaléka lakott. Ez a teljes mintának nem egészen 6 százaléka volt. Valójában eredeti formájában megmaradt és a ma is lakott putrik aránya még ennél is kisebb. Ettől függetlenül a falusi slum-ok lakásai, kevés kivételtől eltekintve, komfortnélküliek. A villany azonban ezekbe a lakásokba is be volt vezetve. Minden tizedik megkérdezett falusi cigánycsalád a jó állagúnak megmaradt, a községbe szervesebben illeszkedő Cs-lakástelepeken élt. Különösen a 80-as években épített Cs-lakások, illetve telepek lakásai már félkomfortosak, vagy komfortosak, szobaszámuk is magasabb, mint a korábban épült Cs-lakásoké volt. Igazán jelentős számú lakásból álló telep csak elvétve akad: sokkal inkább néhány házból álló együttesekről van szó. Ezek gyakran az új telekosztású, épülő falurészek néhány telkét jelentik csupán, nem válnak el térben az „új" falutól; általában a Cs-lakások egy-egy utcának csupán egy szakaszát, vagy az egyik oldalát foglalják el. A megkérdezett falusi cigánycsaládoknak közel 60 százaléka „bent" lakott a faluban. A telepi relokalizáció egyik következménye - mégpedig igen nagy jelentőségű következménye - az, hogy a cigányság korábbi térbeli marginalitása, lakóhelyüknek, a nem cigány lakosság lakóhelyéül szolgáló községtől való térbeli elkülönülése, „elválasztottsága és különállósága" jelentősen mérséklődött. 1991 elején tehát az volt a helyzet, hogy a községekben élő cigánylakosságnak már csak egy kisebb része élt a „falun kívülI". Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a cigányság szegregációja ugyanilyen mértékben csökkent volna. Az alábbi táblázat éppen azt mutatja meg, hogy a falusi cigányság, függetlenül attól, hogy „bent" lakik a faluban, vagy „kint" a telepen, erősen szegregálódik. Ez azt jelenti, hogy 100 megkérdezett cigánycsalád közül 24 élt olyan telepen, utcában, falurészben, kolóniában stb., ahol kizárólag cigányok laktak; 41 olyan helyen lakott, ahol a cigányok voltak többségben, és 35-en jutottak olyan környezetbe, ahol a nem cigányok voltak a többség, vagy ahol a megkérdezett család volt az „egyetlen" cigánycsalád (3. sz. táblázat). A jelenlegi lakás ökológiai pozíciója a lakás társadalmi környezete szerint %-ban „Falusi nyomortelep" Cs-telep (új) Tanya külterületi lakott hely Falvakban A környéken csak cigányok élnek Főként cigányok, de van más is Többségben a nem cigányok Az egyetlen cigány a környéken 66 27 4 3 39 33 25 4 9 48 38 5 4 4') 35 12 Összesen: 100 100 100 100