A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Bodnár Mónika: Kísérlet a Bódva-völgye néprajzi körülhatárolására

Kísérlet Bódva-völgye néprajzi körülhatárolására Bódva-völgye

] - ha a néprajzi szakirodalomban e tájegység után kutatunk, csak elvétve találkozunk a névvel. A magyarság táji-történeti tagolódását bemutató munka

2 sem említi ezt a területet. Ez nem jelenti azt, hogy e tájegység népességéről teljesen megfeledkeztek volna a szerzők. Több nagyobb tájegység, népcsoport kebelén belül is helyet kaphatna e terület ill. lakossága. így elsőként legtágabb értelmezésben a palócok közé sorolható. A palócok szakirodalma olyan bőséges, hogy annak felsorolására itt még csak jelzésszerűen sem vállalkozhatom. Csupán a fent említett munka bevezető tanulmányára hivatkozva idézem azt a véleményt, mely szerint a palócság határai északon a szlovák nyelvterület, keleten a Hernád, délen az Alföld pereme, nyugaton a Vág. Ez a hatalmas terület kulturális és történeti szempontból is többszörösen tagolt. A néprajzi leírások nem találtak olyan kulturális, történeti vagy földrajzi jellegzetességet, amelyek alapján meg lehet húzni a palócság határait.

3 Nyelvészetileg ez sokkal egyszerűbb, egyetlen kritérium - mégpedig a hosszú és rövid a fonéma ejtésmódja alapján döntik el, hogy mi a palóc. Ezen egyetlen kritériumnak a vizsgált térség is megfelel, hiszen az illabiális a és a labiális á e táj magyar népének beszédét is jellemzi. Ám érzékelve a különbséget az „igazi palóc" és az itteni nyelvjárás között a múlt század végén született vármegye-monográfiában azt olvashatjuk, hogy a tornaiak beszéde palócosnak, de nem palócnak mondható.

4 Tehát a palócságon mint néprajzi kategórián belül a Bódva-völgye népessége csak bizonyos megkötésekkel kaphat helyet. Az idézett Kósa-Filep-féle munkában a táji tagozódást figyelembe véve több olyan címszóval is találkozhatunk, amelyek megvizsgálandók. Egyik ilyen a Felföld megnevezés, ami tágabban a történeti Magyarország északi hegyvidéki területeinek megjelölésére szolgál, szűkebb értelemben a magyar nyelvterület északi részeit jelenti.

5 A Felvidék újabb keletű megnevezése ugyanezen területnek. A 19. század előtti szóhasználatban a szlovákok által lakott ún. „tótsági vidéket"

6 jelölte. Szinonimája a Felső-Magyarországnak. A trianoni döntés után a Szlovákiához tartozó magyar- és szlováklakta terület megnevezésére használják. Tartalma tovább bővült, mivel a Kisalföld szlovákiai területeit is beleértették.

7 Mindkét név - melyek tulajdonképpen ugyanazon terület megjelölésére szolgálnak - olyan hatalmas területet foglalnak magukba, melynek hoszsza többszáz km. Ez a táj még a palócok által lakott területnél is jóval kiterjedtebb, ezáltal tagoltabb is. A Bódva-völgyét kétségkívül magában foglalja, mégsem hagyatkozhatunk rá. A harmadik megvizsgálandó táj a Cserehát. A Cserehát - területi meghatározása szerint - magában foglalja a Hernád és a Bódva folyók közötti dombterületet. Területén a történeti megyerendszerben Torna, Abaúj, Borsod megyék osztoztak. A honfoglalás korától folyamatosan megtelepült vidék, a török hódoltság alatt megcsappant lakosságát magyar, kisebb részben szlovák, ukrán (ruszin) települők egészítették ki a 18. század folyamán. Vásáros központjai Edelény, Szikszó, Encs.

8 De hol van Jászó, Szepsi, Torna? Nem valószínű, hogy a szerzők a mai államhatár miatt feledkeztek volna meg