A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Végvári Lajos: Két „problematikus" festmény

Lötz Károly: Léda Hogyan lehetne, kérdezhették a bírálók, hogy a kimondottan itáliai igazodása Gulácsy egy Degas-képtől kapott volna inspirációt. A művész életpályájának ismerete azonban vitathatatlan tényekkel szolgál. 1912-ben egy évig Gulácsy Párizsban tartózkodott. A róla szóló irodalom kénytelen volt megállapítani, hogy párizsi korszakának műveiből mindössze egy nem jelentős tájképet ismerünk. Mit festett akkor Gulácsy a francia fővárosban? Elképzelhetetlen, hogy egy éven át csak nézelődött volna. A feleletet Gulácsy egyik jó barátjának Bálint Lajosnak az emlékezésében találhatjuk meg. (Ecset és véső) Bálint, aki egy ideig Gulácsyval együtt tartózkodott Velencében, leírta, hogy barátja olasz műalkotások sajátos felfogású átírásával, másolásával sőt mondhatni hamisításával kereste meg tartózkodásának költségeit. Menedzsere egy Sartorini nevű képkereskedő volt, aki hamiskás hunyorgással vette át Gulácsy „olaszos" kompozícióit és azokon sikeresen túladott. Ezekből a „másolatokból" eleddig egyet sem ismertünk. Nemrégiben azonban előkerült néhány olyan vázlat, amely quattrocentóra emlékeztető megoldásokat mutat: témájuk Sába királynő története. A képek Piero della Francesca arezzori freskóinak tanulmányozását bizonyítják. A művek Gulácsy egyik barátjának a hagyatékából kerültek elő. Jelenleg Szász Endre festőművész tulajdonában vannak. E művek ismeretében tehát könnyen elfogadható az a feltételezés, hogy Gulácsy Párizsban francia müvek „másolásával", illetve „újraköltésével", kereste meg a kenyerét. A Degas inspirálta mű bal oldalán egy félrehúzott sötétbíbor színű függöny előtt áll - oldalnézetben - a balettmester. Kevés színnel felrakott kissé komikusnak látszó alakja tipikus Gulácsy-figura. Azonban őt nem a mozgás és a vonal szépsége, hanem a motívum látomásszerűsége érdekelte. Ennek érdekében pasztózus ecsetvonásokkal