A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Berecz József: Az első miskolci hírlap politikai arculata (1867-1870)

lékletben közli. Pedig ez a beszéd igencsak visszafogott, lojális: „Nem titok előttetek, tisztelt barátaim, hogy én az országgyűlésen az ellenzék sorai közt foglalok helyet. Sokban nem tudtam megnyugodni, ami történt, s ennek elhárítására írással és szóval elkövettem mindent, ami csekély tehetségemtől kitelt, s amit meggyőződésem parancsolt. De mint alkotmányos honpolgár hódolok a többség akaratának s a törvényt tisztelni kötelességemnek ismerem. Azért, mivel látom helyzetünk árnyoldalát, nem hunyhatom be szememet annak fényoldala előtt. ... Ha tehát arról van szó, mily állást kelljen nemzeti kormányunk irányában elfoglalnunk, arra a felelet véleményem szerint igen egyszerű: Mint hazafiak iránt - tisztelet és bizodalom, mint tényleges kormány irányában - engedelmesség, mint nemzeti és alkotmányos kormány irányában - készséges és szíves támogatás. .. .Nézetem szerint azáltal támogatjuk a kormányt legsikeresebben, ha vele a közügyek intézésében közreműködünk. Ezért szántuk el magunkat mi is, kik magunkat szigorú alkotmányos elveinknél fogva eddig az országos és megyei hivatalos működés terétől távol tartottuk, arra, hogy habár áldozattal és önmegtagadással a megyei hivatalokban részt vegyünk. .. .csak úgy biztosíthatjuk megyénknek jóllétét, ha igénybe veszszük a képességnek minden elemeit... ha félretéve minden személyes érdeket, eltekintve minden párt és politikai nézetkülönbségtől, egyedül a becsületességet és képességet.. . fogjuk tekintetbe venni a jövendőbeli tisztikar megalakításánál..." Van a lapban példa arra is, amikor Rácz Ádám személyes politikai vonzalmain felülkerekedik szerkesztői korrektsége. Az I. évfolyam 20. számában önérzetesen igazítja helyre több pesti lap tendenciózus hírét, mintha Borsod megyében főispáni kinevezéssel, s nem választás útján töltötték volna be a megyei főjegyzői és főügyészi tisztségeket. A félreinformálás abból eredhetett, hogy a főispán - az ősi szokásjog adta lehetőséggel élve - felajánlotta a nagy tekintélynek és közmegbecsülésnek örvendő Lévay Józsefnek saját hatáskörében e tisztséget, Lévay azonban szokott szerénységével ragaszkodott a választási eljáráshoz. S bár harmadmagával jelölték, őt választották meg egyhangúlag. A főügyészi poszt ugyanígy lett betöltve, ennél szóba se került a kinevezés. A hiteles tájékoztatáshoz hozzáfűzi a szerkesztő: „Általában a fővárosi lapoknak ajánljuk, hogy híreiket inkább az autentikus vidéki lapokból merítsék, melyek mindig felérnek egy levelezővel - mint egyes ferde közlésekből." Tiszteletre méltó szerkesztői gesztusa az is, hogy a fő politika ellenlábas sajtóorgánumnak tekintett, szélsőbali Magyar Újságból átveszi közlésre Táncsics Mihály Kossuth Lajoshoz írt köszönő levelének szövegét abból az alkalomból, hogy Kossuth száztizenöt forintot küldött a nyomorgó Táncsicsnak, ínsége enyhítésére. Rácz Ádám kormánypártiságát átszövi a negyvennyolcas eszmékből megőrzött szabadelvűség. Ez kiváltképp kitetszik a sajtószabadság megnyirbálására irányuló próbálkozások erélyes visszaverésében. „A sajtó és annak hivatása" című vezércikkében egyebek között ezeket írja: „Miként az országos lapok ellenőrei a nemzet legféltettebb kincsének, az alkotmányosságnak, úgy egyes vidéki lapok is, jogosan hivatvák arra, hogy védjék a közérdekeket, ellenőrei legyenek oly testületek működésének, melyek másokat képviselvén, közös érdekek felett határoznak. ... S hogy ez küzdelem, s kivált itt a provincián, hol az üggyel az emberek saját személyöket azonosítják, hol még szokatlan e hívatlan vendég, mely betolakodik a tanácskozási termekbe, s szellőztet oly függönyöket, melyek eddig mozdulatlanul, porlepve fedték a közügyek élén álló hivatott egyének működését... tudnék számos adatot fölhozni, hogy sokan kik a nyilvánosságot ajkaikon hordva, a „sajtószabadság" szép hangzatú szavakon lelkesedni tudva, minduntalan azt súgják fülünkbe, „minek azt a nyilvánosság terére vinni, ez így, ez amúgy szül rossz vért vagy rossz hatást!"