A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Romsics Imre: Néprajz és/vagy esztétika? - Gondolatok a kalocsai példa nyomán

Az elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kalocsai hímzés és viselet legújabb folyamát is népművészetnek kell tekintenünk, mivel azt egy, a paraszti létformáját a végsőkig megőrizni akaró néprajzi csoport, a pota néprajzi csoport

24 alakította ki a már korábban is virágzó népművészetéből, s amelyet különböző jelentéstartalmakkal és funkciókkal beépített saját kultúrájába. Miután a kalocsai népművészet is folyamatos változáson, fejlődésen keresztül alakult, az egyes korszakokat csak saját koruk társadalmi meghatározottságában vizsgálhatjuk. Mivel a kalocsai népművészet is egy szűk véleményalkotó csoport társadalmi konvenciójaként tárgyiasult, vett fel különböző funkciókat és jelentéseket, nem tekinthetjük giccsnek, mint ahogy általánosságban a népművészetet sem. Katona Imre definíciója szerint: „A népviselet szorosabb értelemben a parasztok által saját szükségletre termelt anyagokból házilag készített öltözet, tágabb értelemben pedig használatukra, igényeiknek megfelelően, iparilag előállított ruházat, ill. anyagától és készítőjétől függetlenül olyan hagyományszabta, meghatározott rendben összetartozó ruhadarabok harmonikus egysége, mely közös társadalmi-gazdasági és szokásbeli tényezők hatására jött létre."

25 Az öltözködés nemcsak a test elfedésére és védelmére hivatott. „A viselet a parasztságnak nemcsak ruházata, hanem egyúttal esztétikai és pszichológiai kifejezője, illetve ábrázolási eszköze is. A nehéz paraszti élet és a hétköznapok viszonylag kevés kifejezési lehetőséget nyújtottak az esztétikai érzék, az esztétikai igény számára. E kevés lehetőség egyike a ruházat." - írta Gáborján Alice.

26 A továbbiakban a homokmégyi népviselet azon darabjait nézzük meg az 1930-as években, amelyen a kalocsai hímzés valamely korszaka szerepel, különös tekintettel a jelentéstartalmakra. Nem kívánok még érintőlegesen sem foglalkozni a kalocsai népművészet korszakolásával és külső ráhatásaival, mivel ezek már többé-kevésbé földolgozott témák.

27 Itt kell azonban fölhívnom a figyelmet arra az álláspontra, amely szerint a kalocsai hímzett népviselet fokozatosan kiszorította a selyem és egyéb viseletet.

28 Ezek a megállapítások némiképp ellentmondanak a valóságnak. Bár az 1930-as években megnövekedett a hímzett ruhadarabok száma, de sosem jutottak egyeduralomra, sőt, kisebbségben állt arányuk a ruhatárakban. Például 1958-ban, a 17 évesen férjhez ment Kerekes Erzsébet (Szarka Vera) 30 darab kötővel rendelkezett, s ebből csak 6 darab volt hímzett (2 db cifra, 1 db szomorú, 1 db világoskék, 1 db kék-fehér és 1 db madeiras). Ezeket a hímzett viseletdarabokat meghatározott alkalmakkor vették föl, amelyeket a közösség szabályozott. Vegyük tehát sorra azokat az alkalmakat, amelyen hímzett ruhadarabokat viseltek.

29 A „misés ruha": Az 1930-as években két korosztály viseletét kell megkülönböztetnünk, amely azután végigvonult a korosztályok kihalásáig. Egyik a XIX. században születettek, másik az I. világháború után születettek csoportja. Kizárólag 5 ruhadarabra hímeztek: a kötőre, a réklire, a pruszlikra, az ingvállra és a féketőre. A féketőt csak az asszonyok viselték, a pruszlikot pedig a fiatalabb korosztály. Az első korosztályhoz tartozók 40 éves korukig a piros-sötétkékkel varrt ruhákat viselték: azután már csak a fekete-sötétkékkel kivarrtakat. Az 50-60 évesek már ezt sem vették fel, ezután csak a festőruhákban jártak. Ezek igen drágák voltak, de a szegényebbek is megvették az olcsóbb festőket. Már az 1920-as években megjelent a szomorú-pamukos hímzés (kék és lila színek), de ez a korosztály azt nem viselte, csak a II. világháború környékén vették fel, akkor is kizárólag a féketőre és az ingvállra varrták rá. Ezek a ruhadarabok viszont nem látszottak ki a felső ruházat alól. A második korosztályhoz tartozók viselték a cifrapamukos ruhákat, valamint a világoskékkel és fehérrel kivarrtakat. A lányok és a fiatalasszonyok húzhatták ezeket föl. Ha a gyerekeik 10-12 évesek lettek, de legkésőbb 35-40 éves korban hagyták ezt el, s azután csak a szomorú-pamukos ruhákat hordhatták. A legöregebbek fehérrel