A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Gavallér Pál: A bányászszerszámok első magyar megjelenése pecséteken

sajátos értelmezés óta a heraldikai-sigillographiai-bányászeszköztani hármas aspektusból vizsgálva senki nem értekezett erről a pecsétről. Legfeljebb hozzáértéssel szóbeli téziseket Zsámboki László

18 fogalmazott meg különösen a heraldikai és bányászeszköztani vonatkozásban. Mivel kérdések sorozatát nyitja e pecsét a címerpajzsában található címerképei tekintetében, így megpróbáljuk e dolgozat keretében - legalább egy részüket - megválaszolni. A felvetődött kérdéssorozat felvázolása előtt elengedhetetlen a három szerző, Nyáry, Darvasy és Faller idézése a pecsétről vallott téziseiben. Nyáry: „Legrégibb eddig ismert szoros értelemben vett tulajdon czimerrel bíró városi pecsétünk Selmecz városának 'S CIVIVM DE SCHEBNFT itt közölt 1275-dik évi okmányon függő pecsété (orsz. Ívtár 923. szjegy). A pecsétpaizsán 3 ormostornyú várfal van, melyet Selmecz városa jelenleg is visel czimerében. A paizs lekopott talapjában hihetőleg vagy a bányászat jelvénye: a csákány és a kalapács, vagy az említett város által czimerében maiglan viselt sárkány volt ábrázolva." (L. 1. ábra.) Darvasy: A városcímerek „Vár, torony, templom" című fejezetében ezt írja: „Kétségtelenül a legrégibb eddig ismert ilyenféle példány Selmec 1275-ből származó, szoros értelemben vett címeres városi pecsétje... Ormós falból kiemelkedő ormós kaputornyot mutat. Az egész jelkép háromszögű pajzsba van már foglalva s a szükségképen fennmaradó üres helyet bányászjelvények (kalapács, kapa, csákány) foglalják el". (L. 2. ábra) A „fennmaradó üres hely"-ről tett megjegyzését még lábjegyzetben tovább elemzi: „Az idők folyamán módosult ugyan ez a pecsét, de csak járulékos változások, illetve bővülések figyelhetők meg. Koller szerint a XVI. század elején már pl. két sárkány fogta körül a pecsétábrát (L. Cer. Tab. IV.) (XXIII.). Nem lehetetlen, hogy itt Zsigmond ideje körüli királyi adománnyal állunk szemben..." Faller: Első olvasatra lenyűgöző történeti visszapillantással köti össze Selmec tatárjárás utáni feltámadását, a jogkönyvét és a város pecsételési jogát. Az 1244. évi selmeci jogkönyvben előforduló pecsételési jogra hivatkozva, 1245-re teszi annak a typariumnak keletkezését, melynek pecsétjét - szerinte - az 1275-ben kelt oklevélen megtaláljuk. Mindezt egymásutániságában így adja elő: „De megtaláljuk a jogkönyvben mindama kiváltságokat, melyeket a város gazdasági energiájánál fogva, minden valószínűség szerint már első királyainktól kezdve élvezett, de amelyek mindaddig nem voltak írásba foglalva, miután azokat a város régi lakói úgyis ismerték, s így azok inkább csak az új jövevényeknek szóltak. E kiváltságok közt találjuk a város pecsételési jogát is, mellyel /. ábra 2. ábra