A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Siska József: A 17. századi Bodrogköz

A birtokviszonyok A bodrogközi települések művelhető határrészeit főleg jobbágytelkek foglalták el. Allodiális gazdálkodás azokban a helységekben folyt, ahol a földbirtokos nemesség építkezett. Sokan voltak e század folyamán olyan tulajdonosok, akik az örökös zaklatástól, rekvirálástól elmenekültek és az ország békésebbnek számító régióiban lévő rezidenciájukon éltek. Ezek inkább a jobbágyi szolgálmányokon alapuló műveltetést részesítették előnyben. A XIII. század óta a Bodrogköz legnagyobb egyházi birtokosának számított a leleszi prépostság. Székhelyén, Leleszen és a szomszédos falvakban lévő részbirtokain allodiális földművelést végeztetett. A távolabbi falvakban jobbágyok kezében voltak telkei. A prépostságnak a székhelyén kívül: Pólyánban, Ágcsernyőben, Kisagárdon, Nagyagárdon, Helmecen, Vajdán voltak érdekeltségei. 4. kép. A leleszi prépostság épülete XIX. századi képeslapon. Zempléni Múzeum. Szerencs. A protestáns kurzus alatt a rend létszáma csökkent, jövedelmük nagy részét közcélokra fordították a fejedelmek. 1620-ban, a besztercebányai országgyűlésen Bethlen Gábor javasolta, hogy csak négy szerzetes eltartására biztosítsanak keretet, a többi jövedelmet pedig fordítsák a Tisza és a Bodrog bodrogközi partján felépítendő védőgátak költségeire. A világi birtokosok a század folyamán az egész tájegységen többször cserélődtek. Egyes családok kihaltak, (Alaghy, Perényi, Tarkányi, Csapy, Szerdahelyi) mások a politikai fordulatok alkalmával a vesztesek oldalára kerültek (Soós, Bocskay, Telekessy). A kihalt vagy pozíciójukat és birtokukat vesztett főnemesek helyett újak jöttek, akik aztán rugalmasabb, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy megalkuvóbb magatartással kurzustól függetlenül megőrizték frissen szerzett javaikat. Ilyen volt a 'Senney família, akik királyi adományként az Alaghyak birtokait szerezték meg 1631-ben, majd házasságkötések révén több helyi nemes leányágra szakadt örökségét kapták hozományul. A század közepére a legnagyobb világi földbirtokosnak számítottak a Bodrogközben. Kezükön volt Pacin, Karcsa, Karos, Nagytárkány, Szentes, Véke, Battyán, Bély, Dob-