A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Nyárády Gábor: A borsodi gyalogok kapitánya

összesen 223 nevet tartalmaz (csak az akkori szendrői járásból, más conscriptiókban szerepelnek a városok, a hajdútelepek s a megye egyéb járásai). Ismerjük a miskolci összeírást is, amelyen ugyan nincs dátum, de kétségtelenül az említett utasításra, a megyeivel egyidejűleg, tehát 1704 februárjában készült.

13 Ez is nagy számban sorol fel neveket, „kik kegyelmes Urunk őnagysága mellé az szabad, avagy mezei hadban mentenek", majd „kik lovas mezei hadban vágynak kapitány Ocskay úr ezerében", s végül „kik viceispán urammal őkegyelmével s az nemes vármegyével voltának az táborra", köztük Ragályi Jánost, aki Thököly alatt szendrői alkapitány, s Szentpéteri Jánost, aki a hegyaljai felkelés idején a miskolci őrség parancsnoka volt. A kísérő szöveg egyértelmű: e lajstromokban szereplő személyek nem 1704 februárjában léptek fegyverbe, ekkor már jóideje szolgáltak. Bizonyíték erre néhány megjegyzés is a nevek mellett. Aszalónál például húsz nevet tüntettek fel „szendrei bloquadában" cím alatt, Tót Mátyás nevéhez odaírták: „Szendrő alatt halálos sebben esett". Ugyanez olvasható a sziráki Szegő Albert, a kazai Szakmári János, a kelecsényi Beretz Márton nevénél. Lakról és Edelényből is többen voltak a szendrői blokádban a jegyzék szerint. A hangácsi Szakmári István „Eger alatt sebben esett"-jegyezték fel, a nyomári Szakmári Miklósról és Német Jánosról pedig azt, hogy „Eger alatt vagyon". Arról már volt szó, hogy miskolciak haltak meg Nyitra és Zólyom ostrománál; a miskolci lajstromból az is kiderül, hogy Tóth István és Váradi Jankó a kiskunhalasi harcokban vesztette életét. Ezek a morzsányi adatok azért oly jelentősek számunkra, mert a szabadságharc kezdeti szakaszából nem maradtak fenn hadrendi táblák, csapatkimutatások, amelyekből rekonstruálni lehetne, hogy a borsodiak mely nagyobb egységekhez tartoztak, s milyen hadműveletekben vettek részt. Ilyen mellékes utalásokból s más töredékekből kell megkísérelni a tájékozódást. Nincs útbaigazító forrásunk arról sem, hogy a fellángoló szabadságküzdelem mely hadieseményeiben vett részt Nyárády András az összeírást megelőző hónapokban és a továbbiakban. Csupán tapogatózó feltételezés, hogy ő is Szendrő ostromlói között volt 1703 őszétől, hiszen ott különösen nagy hasznát vehették alapos helyismeretének, miután a közeli Disznóshorváton élt, ott szerzett jószágot, s korábban egy ideig maga is a szendrői őrseregben szolgált. S amikor a várvívást abbahagyva blokádra rendezkedtek be, az így felszabadult csapatok egy részét s abban Nyárádyt a felvidéki hadjáratára induló Bercsényi kapcsolta saját hadaihoz. Erre gondolhatunk abból a tényből, hogy Nyárády először 1704 nyarán a főtábornok közelében bukkan fel. Tavasszal Bercsényi a Vágnál, Szerednél állt Siegbert Heister császári tábornaggyal szemben (május 7.: „Az hajdúságom nincs több ezernél, lovasom összességgel lehet 4000"

l4

). Május 25-én gyalogságával Érsekújvár felé vonult vissza, majd seregét szekerekre ültetve átszállíttatta a Vágón Nagyszombat alá, s onnan Szomolány felé. Május 28-án itt zajlott le a szabadságharc egyik legszebb haditette: a kurucok tönkreverték Adam Ritschan császári tábornok számbeli fölényben volt hadait, őt magát pedig fogságba ejtették. Sajnos, a források nem tüntetik fel a kuruc sereg tagozódását, s így csak annyit tudunk, hogy Bercsényi és Ocskay mintegy ezer-ezer, Károlyi pedig körülbelül négyezer emberrel volt jelen az ütközetben.

15 Mivel Bercsényi mellett eddig is, később is voltak borsodi talpasok, bizonyosra vehetjük, hogy a megye gyalogos hajdúi kivették részüket a fényes győzelemből, amelynek roppant kedvező hatása volt az egész kuruc had önérzetére s a megyék további áldozatkészségére. Az öröm azonban nem tartott sokáig. Forgács Simon tábornok, borsodi főispán június 13-án elvesztette a koroncói (győrszemerei) csatát, s nem kisebb vereséget szenvedett, mint Ritschan Szomolánynál. „A lovasság kis veszteséggel vonult vissza, de minthogy a csata síkságon folyt le, a gyalogság majdnem egészen elveszett. Pedig ez