A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Bencsik János: Miskolc társadalma a török hódoltságot követő évtizedben (1688-1703)

szerint csoportosítsák az iparosokat. Ennek megfelelően az alábbi mesterségeket írták össze: 1. mészárosok 19 fő, 2. vargák 10 fő, 3. szűcsök 8 fő, 4. borbélyok 4 fő, 5. gombkötők 5 fő, 6. takácsok 5 fő, 7. csizmadiák 7 fő, 8. famunkások (ács, bodnár) 9 fő, 9. kerékgyártők 3 fő, 10. szabók 11 fő. E felsorolásból kimaradtak a kovácsok, noha a városban, a porciójegyzékekben rendszeresen szerepeltetik őket. így pl. éppen az 1698-as jegyzékben Imrih Kovácsné (254. sz.), Márton kovács (264. sz.), Mihály kovács (271. sz.), András kovácsné (410. sz.), Mihály kovács (420. sz.), külön említendők János kovács (497. sz.) és P. Márton kovács (499. sz.), akik a csizmadiák között tűnnek föl. A kovácsok ilyetén szerepeltetése talán összefügg a céhen kívüli, illetve a 2 utóbbi esetben a céhes voltukkal.

16 A külön részjegyzékben szereplő 80 mester az adózók 15,20%-a volt. A kézművesek felsorolását névtani szempontok érvényesítésével is vizsgálhatjuk, s megjegyezhetjük, hogy a mesterek jelentős része vezetéknévként használta foglalkozásának elnevezését. Előfordul azonban ragadvány névként is egy-egy foglalkozás megjelölése.

17 Érdekes, hogy kevésbé elterjedt a „mészáros", a „csizmadia" és az „ács" vezetéknévként. 6. forrás: egy olyan 1703-as porciójegyzék, amelyben mindössze 326 személy szerepelt, éspedig egy új szempont érvényesítésével készítették. A névsort a „nobiles", nemesek vezetik be, összesen 217-en; illetve a „libertinos", szabad parasztok következnek, 109 család (háztartásfő). Az összes létszám 326. Egyelőre nehéz eldönteni, hogy az összeállítók milyen szándékkal készítették el jegyzéküket, hiszen kimaradt belőle a zsellérek, bizonyosan széles rétege is. Ennek ellenére, Miskolc népes társadalmáról megrajzolható képet tovább finomíthatjuk e porciójegyzék elemzése segítségével. Feltételezhetjük, hogy nem csökkent Miskolcon a porciózók száma, s nem süllyedt a korábbi 650-700-as létszám (adózó családfők) alá. Ebben az esetben az 1703-as jegyzékben szereplők mindössze 50%-át tették ki a társadalomnak. Ebből pedig az következik, hogy a porciózók széles társadalmának 30-33%-át a nemesek, további 15-16%-át a szabad parasztok alkothatták. Az itt elemzett (6. sz.) összeírásunk azért is fontos, mert mind a nemesek, mind a szabadosok között jelentős számban találhatunk kézműveseket. Eddig a vegyes jellegű, ennek ellenére jól összevethető, összehasonlítható lajstromok segítségével kialakítható társadalomrajz. A mennyiségek, illetve a mögöttük sejlő minőségek elemzését végeztük. A továbbiakban az elszórt, a korban is pontosításnak szánt megjegyzések és más tények, adatok elemzése segíthet abban, hogy a társadalom állapotát gondosabban megrajzolhassuk. Már egy hevenyészett névtani vizsgálat is eredményes lehet. így a földrajzi nevekből származott ragadványnevek utalást tartalmaznak a Miskolcra behúzódottak, beköltözőitek eredeti lakhelyére. Gondoljunk csak a hódoltság teremtette közállapotokra, illetve a kuruc-labanc viszálykodásra. Az 1678-as jegyzékben Győri Szőcs István, az 1680-asban Győri Salánki László, Győri László István, Tarczali Kusztondi Mátyás, B. Keresztúri Borbély György, Bodr Keresztúri Tót György, Putnoki Beszerményi Nagy András, Ónodi Polgári Istvánné, Szendrei Recski György, illetve - András. Az 1703-asban (6. sz.) Ónodi Szabó Pál, Tordai Szabó György, Szalonnai Szabó István, Kazai Kis András, Ecsegi Varga György szerepelnek. Nem is szólva azokról a változatokról, amikor ugyanezek a helységnevek már vezetéknévként fordulnak elő: 1691-ből Gyarmati Mátyás, 1692-ből Földesi István, 1698-ból Bánhalmi István, Vadászi Márton, Debil!