A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Borsos Balázs-Penckóferné Punykó Mária: Faragott fejfák a Szernye-mocsár környéki magyar falvak temetőiben

legyenek, a fába szöggel vízszintes vonalakat húz. A szöveget papírról írja át, nehogy tévesszen („faragás közben eljár az agyam"). Ezeket a papírokat meg is őrizte. Fornoson Barta Gyula (1926) kádármester 1953 óta írja a fejfákat. A fejfa mintájául a beregújfalui szolgál. Előre bekarcolt sorokba írott betűket vés. A fejrészre egy bekeretezett részbe kerül: „A Boldog/Feltámadás/Reménye Alatt/Itt nyugszik/XY/élt XX évet/kimúlt 1991. 0 hó 00-án". Az utolsó, vagy az utolsó két sor az eresz alá is kerülhet. Ide vési aztán „pennával", kis vésővel azt a verset is, amelyet a megrendelő a kész és leírt, régi temetőkből származó versek közül kiválaszt. A verset mindig búcsúzás („Isten veled") és a „Béke poraira" felirat zárja le. Beregújfaluban Molnár Balázs (1927) bodnár, kerékgyártó, és kovács helyzete sok tekintetben különleges, őrá ez a mesterség a családban hagyományozódott, apja és két bátyja is ezzel foglalkozott, tőle fiára száll a faragás (már ma is több fejfát készít el, mint az apja). A teljes fejfát maguk faragták ki (bár ezt újabban már a fűrésztelepen végzik), nemcsak a feliratot. A fejfákon szereplő verseket büszkén vallja saját művének, mint ahogy édesapja is maga találta ki ezeket a „mondókákat". Molnár Balázs saját feliratait (1960 óta mintegy 200 darab!) kis irkákban meg is őrizte. A fejfa felső lapjára ez kerül: „Élt XX évet/meghalt 1991. 0 hó 00-án/ itt nyugszik XY" mert, ahogy mondják: „előbb mindenki él, azután meghal és csak azután nyugszik itt". Az asszonyoknak csak a leánykori nevét vési föl, „ahogy meg volt keresztelve". A családi állapota úgyis kiderül az alábbi szövegből: „egy jó édesanya/apa, egy keresztyén nőtestvérünk/ férfi testvérünk/ ifjú testvérünk". Ha valakinek volt házastársa, de gyermeke nem, akkor is az utóbbi felirat kerül a fejfájára. A verset már „át kell gondolni. Mindenkinek a sorsa után". A gyászolók nem mondják meg, mi legyen rajta („tudod te a'zt"), hiszen mindenki ismeri a falujabeliek életét. A versírást Molnár Balázs annyira komolyan veszi, hogy még éjszaka is fölkel és leírja, ha egy találó szöveg az eszébe jut. A bekarcolt sorokba írott betűkkel bevésett szöveg végén az „Isten veletek" és néha a „B. P." felirat olvasható. Beregen és Kígyóson sokkal egyszerűbbek a feliratok. Beregen Somi Béla (1927) ács és kőműves kezdetben csak segített unokatestvérének, Somi Lajosnak a nagybátyjukról rámaradt feladat ellátásában, majd amióta Somi Lajos végleg kitelepült „Magyarba", az egész munkát ő végzi. Újabban már Kígyósra is készít fejfát, mert az ottani faragók. Kovács Balázs és Vasas Sándor nem szívesen csinálják. A beregi fejfa homlokrészére csak a bekeretezett halálozási évet vésik, alá 8 (férfi), illetve 10 (nő) sorban: „X/Y-né/Z/W/ (sír)emléke/élt/00/évet/béke/poraira". Hosszabb feliratot csak külön kérésre ír a fejfára, például a „hívőkére" bibliai idézetet. A szöveget mindig nyomtatott betűkkel vési. Kígyóson Vasas Sándor (1936) ács és kőműves ezt a munkát Csok Ferenctől tanulta, de a feliratot egyre jobban leegyszerűsítette. Ma már csak ennyi szerepel nyomtatott betűkkel a fejfán: „1960/X/Y-né/élt/00/évet". Következtetések 1. A temetők és a sírok változatos tájolása és elhelyezkedése újkori temetkezési helyre utal. 2. A városoktól távolabb levő falvak temetői hagyományőrzőbbek. E falvak lakossága - Fornos kivételével - túlnyomó többségében református: - sövénykerítés (Dercén, Fornos, Bereg, Újfalu/régi), - gyerekek, más vallásúak, más nemzetiségűek külön temetése (Bereg, Újfalu), - a hagyomány beolvasztó ereje mégis erős: kommunistáknak, katolikusoknak olyan fejfát faragnak, mint a reformátusoknak (Újfalu, Fornos), - a sírkő/fejfa felirat oldalváltása a város közelében jellemző (Kígyós, Jánosi).