A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István-Kárpáti László: A miskolci Kálvária-domb és építményeinek története

9. kép. A mesterséges dombon épült golgota csoport rette volna a kereszteket a későbbiekben plasztikus korpuszokkal ellátni, de erre nem került sor, így azok jelenleg is pléhlemezre festett alakokat hordoznak (9. kép). A felszentelést követő években, de a századforduló előtt már a kálvária domb és a kálvária - minden bizonnyal vonzó látványa miatt is - kedvelt pihenőhelye lett a miskolciaknak. Vélhetően ez adta az ötletet arra, hogy a város akkor lakott részén kívül, de annak tőszomszédságában kialakítsanak egy olyan parkot, amely a kor kertépítési divatjának megfelelően az ünnep- és hétköznapok családi időtöltésének helyszínévé váljon. A kálvária és a Népkert így szerves egységet alkot, de utóbbira kitérni önálló vizsgálódás tárgyát képezheti. A kálváriához a várostörténet egy gyászos eseménye is kapcsolódik. 1878-ban, amikor eddigi története során a legnagyobb árvíz pusztította a várost, a kápolna hullaház, ravatalozó funkciót töltött be. A Szinva jobb partján lévő városrészből ide szállították fel az áldozatokat, s szeptember 2-án innen történt a temetés a mindszenti katolikus, ill. a Forrásvölgyön akkor kialakított közös temetőbe.

8 A kálvária az 1940-es évekig maradéktalanul ellátta és kielégítette a városlakók pihenési, kikapcsolódási elvárásait, de a katolikus lakosság lelki és szertartási igényeit is. Ettől eltérő példával-a megszokott, néhány napos felújításoktól eltekintve-csupán 1922-ben találkozunk. A helyi sajtó meglepődve tette közzé, hogy a kálváriát „elzárták a közönség elől, pedig az emberek ide jártak délutánonként pihenni. " A továbbiakban annyit tudunk meg, hogy a város „az egyháztól bérbe akarja venni, s ismét szeretné átadni a dombot a város közönségének/'

9 A kálvária domb történetének új fejezete kezdődik az 1940-es évek végén. Ez