A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis, 1990. (Bődi Erzsébet)

SZLOVÁKIAI TÉKA SLOVENSKY NÁRODOPIS, 1990. (A Szlovák Tudományos Akadémia folyóirata) Bratislava, 38. évf. Nr. 1-4. 656 p. A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Intézete által évről évre késedelem nélkül megjelentetett Slovensky národopis immár 38. évfolyamát tudhatja maga mögött. A szerkesztőbizottság tagjai között ott találjuk a szlovák néprajzi élet jeles szakembereit. így pl. a kiváló építészkutató Ján Botíkot, a Nemzetközi Kárpát-Balkán Néprajzi Bizottság tevékenységét irányító és összehangoló Václav Frolecet, a folklorista Viera GaSparíkováX, Emília Horváthováx, a kartográfiai munkái után jól ismert Sofia Kovácevicovát, a tudománytörténész Viera Urbancovát. Összesen 17 néprajzi kutató tartozik a szerkesztőbizottsághoz. A Slovensky národopis 38. évfolyamának főszerkesztője Bozena Filová, tényleges megvalósítója pedig Zora Vanovicová volt. Tehát közvetlenül őket illeti az elismerés azért, hogy rendszeresen, időben tájékozódhatunk a szlovák néprajzi élet aktuális kérdéseiről és a friss eredményekről. Hiszen a Slovensky národopis fogja össze az egész Szlovákia néprajzi ténykedését, sőt a kutatók révén más országok, Csehszlovákián belül más országrészek kutatásairól is számot ad. Pl. a folyóirat rendszeresen közöl tanulmányokat, közleményeket Václav FrolectóU aki elsősorban Morvaország népi kultúráját kutatja. A szerkesztőség a 38. Slovensky národopis első két számát összevonva jelentette meg. A tanulmányok, tematikát tekintve, különböző szerveződéssel létrejött, alakuló közösségek társadalomnéprajzi vizsgálatairól számolnak be. A közösségeket (csoportokat) jellemző társadalmi viszonyokat és külső, belső kapcsolatait legfőképpen kétféle szempontbői elemzik. Történeti, valamint etnokulturális tényeket és ilyen természetű kérdésekre adott válaszokat helyezik előtérbe. Bozena Filová bevezető tanulmányában is a konkrét történeti tényekkel magyarázható és megoldható problémákat tartja a néprajztudomány legfőbb sajátjának. Bár ő már említést tesz a kultúra ökológiájáról, amely egy újabb tudományos fogalom és egyben olyan vizsgálati szempont a népi kultúra, paraszti társadalmi csoportok megismeréséhez, mely szükségszerűen nem igényli a tér és idő meghatározását feltételező történeti vizsgálatot. A kultúra és a természeti környezet kölcsönös viszonyának tanulmányozása már túllépett az ilyen korlátú vizsgálatokon. Oldfich Sirovátka tanulmánya foglalja össze a közösség (csoport), a nép és a nemzet fogalmára tett kísérleteket, definíciókat. Kár, hogy kizárólag csak népköltészeti munkákat vett figyelembe. Viszont ezek az írások magukba foglalják a külföldi kutatók nézeteit is. így a szerző A. van Gennep, a schwieteringi iskola és K. V. Cistov teóriájára támaszkodó, vagyis azoknak szellemében megfogalmazott műveket kategorizál. E tudománytörténeti szemle után már olyan közleményeket olvashatunk a folyóiratban, amelyek recens adatokra épülnek. Legtöbbje csak részeredménynek tekinthető, mivel a téma kapcsán nemcsak társadalmi viszonyok alakulását kutatta a szerző. Kornélia Jakubíková megfigyelte, hogyan viselkednek a gyerekek, a fiatalok, a felnőttek, a középkorúak és az idősek a lakodalomban; milyen függőségi viszony létezik az egyén és a korcsoportok között ; milyen motivációk tart j ák össze a kor és nem szerinti