A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Varga Gábor: Lak egyház- és gazdaságtörténetéhez (1758-1832)

hogy a régi zsinati határozatokban fel nem sorolt vétségek is előfordultak Lakon. így a pletykázás, a házastársi veszekedés, a consistorok megvetése. A laki vétségeket az alábbi táblázat foglalja össze: A vétkezés faja Az ítéletek száma %-a Az eklézsiakövetésre ítéltek száma Káromkodás 26 31,7 18 Lopás L9 23,1 13 Paráználkodás 11 13,4 8 Házastársi veszekedés 1(1 12,1 6 Hamis esküvés 7 8,5 4 Templomi hangoskodás 3 3,6 3 Részegség 2 2,4 2 Pletykálkodás 2 2,4 2 Consist, megvetése 2 2,4 2 összesen' 82 100 58 A leggyakoribb vétségről, a káromkodásról elmondható, hogy már az „attázás" a „teremtettézés" is annak számított! „Vitárius László minthogy attával, teremtettével káromkododott újabban, az Úr-asztalától eltiltatik." - olvashatjuk 1759-ben. Máskor szörnyű és fertelmes jelzőkkel minősítették a káromkodást, nyilván nem bírta volna el a papír a súlyos szavakat. „Olasz János, iffjú szörnyű káromkodásáról jótevő, édes Istenét és a Szent Gyülekezetet penitentia tartás által megkövette." (1761) Fertelmes káromkodásként vették az „ezer paraszt lelke" mondást és az Isten nevének „ördög attával" való szidását. A vétkesség bizonyságához mindenkor két tanú kellett, ellenkező esetben felmentés született: „Jótzik Péter Úr káromkodását, minthogy két Úr elégséges Tanukkal nem mutatta, azért a Szent Consistőrium előtt bűnösnek nem találtatott." (1762). A bűn súlyosságának megfelelően kellett bűnhődni. A laki egyházban 3-6 napon át az istentiszteleten fel kellett állni. A gyülekezetbe való visszafogadás rendszerint vasárnap történt: így például: „Varga György öt napi felállás után a káromkodás alól absolvait vasárnap reggel" - olvashatjuk 1786-ban. Úgy látjuk, hogy a káromkodást talán a legsúlyosabban ítélték el, hiszen még a paráználkodásért sem kellett mindig ilyen sok napon felállniuk. így például: „Hámor Katalin, mostmár Nagy István felesége harmadik nap reggel a Templomban felállván absolváltatott." A második leggyakoribb vétek a lopás volt: 19 esetben 13 személy követte el. A legkülönfélébb tárgyakra irányult: - mezőgazdasági termékek: szőlő, széna, kukorica, dohány; - ruházati cikkek: kendő, ingváll, csizma; - gazdálkodási eszközök: fejsze, kantár, kötőfék. Három személy esetében olyan sok a lopott tárgy, hogy fel sem sorolták. Ugyancsak többszöri lopásban találták Varga Katót is, aki „Tomorról Miser Házától 30 Poltzás Kendőt, Legenyi Istvánnétól ismét ingvállat lopott. Ecclésiakövetésre inducáltatott." -olvashatjuk 1768-ban. A paráználkodás ugyancsak elől foglal helyet a gyakorisági sorrendben: 8 személy 11 esetben követte el. Ebben különösen jeleskedett a nemesi származású Debretzeni Anna, aki harmadszor is „megfattyazott", vagyis törvénytelen gyereket szült. Utoljára így örökítette meg a jegyzőkönyv: „Harmadszori kurvaságban való penitentiatartása, hogy három könyörgésben felállván vasárnap reggel a Templomban elbotsátassék, Istent és a Gyülekezetet megkövetvén, absolváltatott." Ugyancsak súlyos büntetést