A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A gépi cséplés előtti szemnyerési módok Karcsán

Rostálás előtt ponyvát terítettek el, s a rosta elejét erre helyezték úgy, hogy az első osztályú szem a ponyvára ömöljön. A másodosztályú szem a földre ömlött, de azt még egyszer átrostálták. Amikor teleöntötték a garatot, a két ember elkezdte egyenletes tempóban forgatni a szélkereket. A felöntő a garat nyílását beszabályozta, s a szem a legfelső rostára kezdett egyenletes sugárban ömleni. A szélkerék kicsapta a szem közül a szemetet, a töreket, a polyvát. A legfelső rosta - egy kicsit hátrafelé lejtve - a rajta maradt ocsút a rosta hátulján arra a csatornára hullatta, amely ezt azután oldalra kivezette. A második rosta is kissé ferdén állt, s a másodosztályú szemet szintén a csatornára hullatta, s az is kifolyt a rosta bal oldalán. A harmadik rostáról egy ferde csúszdára hullott a tiszta mag, mely azután a gép hasa alatt gyűlt össze. Aki a tisztított szemre vigyázott, az a rosta alól időnként elkaparta, majd zsákba öntötte a kirostált magot. Ha többen voltak, akkor egy a rosta alól felszedett magot segített zsákba önteni, a többiek pedig pihentek, s időnként felváltották a szélkelepet hajtókát. Általában a rostával kétszer rostálták át a terményt. Az első a szelelés, a második a tisztítás volt. A második felöntés előtt rostát cseréltek, kissé sűrűbb rostára cserélték a korábbi rostákat. A szelelőrostát a járgányos gép megjelenésekor még használták, de amikor már cséplőgéppel csépeltek, a gabona tisztításához feleslegessé vált. Nem tűnt el azonban végképpen, mert később a napraforgó, borsó tisztítására felhasználták, de a vetőmagot is tisztították vele. Amikor pedig elterjedt a kombájnaratás, a kombájnszérűkön újra használni kezdték a gabona tisztítására. NAGY GÉZA JEGYZETEK 1. Tokiász, toklác: a búzakalász bajusza, a kalász szúrós része. 2. Subafa: 50-60 cm hosszú, egyik végén hegyesre faragott, a másik végén 3 cm átmérőjű rúdfa. Aratáskor a kévék kötésére használták. A hegyes végével húzták be a kötél megcsavart végét a kötés alá. A napraforgókalapból is ezzel verték ki a magot, de igen jól lehetett vele a kalászból is kiverni a szemet. 3. Nagy P. Géza nyugdíjas visszaemlékezése. Karcsa, 1982. 4. Kocska, kaszakocs: a kaszanyélen levő fogó, melyet kaszáláskor a kaszás jobb kézzel fogott. Ennek segítségével tudta a kaszás a rend nagyságát, szélességét szabályozni. 5. Váradi B. János 82 éves nyugdíjas közlése. Karcsa, 1984. 6. Nagy P. József 78 éves földműves közlése. Karcsa, 1960. 7. Rendes Ferenc alsóberecki cséplőgéptulajdonos a járgány hajtókerekei közé esett. Bal karját a gép kiszakította, ő meghalt. Zemplén című újság. 1897. aug. 22. 34. sz. 8. Álló járgány. Révai Nagy Lexikon. 10. kötet. 799. 9. Csomó: csépeletlen terményasztag, kazal. 10. Rudas: olyan boglya, melyet két ember két rúdon elvihet. 11. Karajok kézi rostálásnál a rostában levő terményt körben vagy félkörben úgy mozgatja, hogy a búzától apróbb magvak a rosta lyukjain kihulljanak, a liha, szemét és törek pedig a rostában a szemek tetejére kerüljön. 12. Páhog: fújdogál, alig észrevehetően fúj a szél. 13. Szelelőrosta. Révai Nagy Lexikon 8. kötet. 282., vö. még Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet, 258.