A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Hozzászólások

protestáns emberhez ment férjhez, vétve ezzel azon törvény ellen, hogy a katolikus vallásba be lehetett ugyan lépni, de azt elhagyni nem volt szabad. A minoriták börtönpasztorációja főként ezeket az elítélteket érintette. Kilián István: A minoritákra vonatkozó írásos források valóban szinte minden rendszer nélkül keverednek a levéltárakban. A lőcsei levéltárban kutatván - ahol igen gazdag anyag van - azt tapasztaltam, hogy ott is, mint a Miskolci Levéltárban a minorita iratokban a legkülönfélébb rendházak iratai szerepelnek együtt. Ezt a jelenséget Miskolc esetében azzal magyaráztam, hogy itt volt egy időben a rend központja, s bizonyos iratokat így hoztak ide, illetve Trianon után ide menekítették az utódállamokhoz került rendházak levéltárait. Azt azonban nem tudom megmagyarázni, hogy Lőcsén például miért van marosvásárhelyi anyag. A diósgyőri településszerkezetről szóló előadásban hallhattuk Pápai Tóth Mihály református prédikátor nevét, akinek tevékenységére vonatkozóan a Miskolci Levéltár szép anyagot őriz, magam is kutattam benne, feldolgoztam azt, és Pápai Tóth Mihályról, a peregrinus diákról írtam is nemrégen a Helikonban. Az előadásokban is elhangzott Szűcs Miklós naplóíró neve, akinek művéből részleteket jelentettem meg. Miskolc történetének ugyanolyan fontos forrása a másik naplóíró, Szűcs Sámuel, akinek kéziratából már 20 éve elkészítettem egy nyomdakész 1500 oldalas - válogatást, amely azóta is kiadásra vár. Mérhetetlenül sok kulturális, gazdasági, politikatörténeti adat található benne. Miskolc reformkorát nem lehet Szűcs Miklós és Sámuel naplói nélkül megírni. Orosz István: A minoriták működésére vonatkozóan merült fel bennem - úgy is, mint egykori miskolci minorita diákban -, hogy vajon miért nem játszottak nagyobb szerepet a miskolci minoriták a katolikus elem erősítésében. A minoriták, mint a ferences rendből kivált ág elődleges magatartásformája ugyanis a térítés, működésük döntő eleme - a domonkosokéhoz hasonlóan - a hitvédelem. Hozzájuk társultak később a jezsuiták, akik sokkal harcosabbak voltak e tekintetben. A minoriták, akármenynyire is tanítórenddé váltak, mégsem veszítették el missziós jellegüket. Ha a miskolci minoritáknál ez a térítő jelleg háttérbe szorult, akkor erre magyarázatot kell találnunk. Tóth Péter előadásában izgalmasan vázolta fel Miskolc 18. századi igazgatási mechanizmusának működését, a virilista rendszer csíráinak megjelenését, amely rendszer majd a dualizmusban teljesedik ki, amikor már törvény van arra, hogy a törvényhatóságokban fele arányban kell szerepelniük a vagyonuk alapján leghatalmasabb személyeknek. A Miskolcon vizsgált „previrilista" rendszerben már a dualizmus előtt egy évszázaddal „kitalálták" és megvalósították ezt - ahogy Tóth Pétertől hallottuk. Ez a kutatás, megállapítások mindenképpen többet megérdemelnek, mint egy előadás nyilvánosságát, ezeket a tényeket úgy kellene publikussá tenni, hogy ezekről a magyarországi történész közvélemény értesüljön. Ismerniük kell, hogy az osztrák „mesterkedésnek-találmánynak" tekintett virilista rendszer, amelyet sokan a magyar mentalitástól, közigazgatástól idegennek tekintettek - s amely igen jól működött ennek ellenére a dualizmusban - az itt elhangzottak szerint mégsem volt annyira idegen, ha van egy virágzó mezőváros, ahol már száz évvel korábban így működik az igazgatási mechanizmus. A redemptio Miskolcon nyilvánvalóvá teszi mindenki előtt, hogy az a feudális társadalom, melyet sokszor igen egysíkúnak képzelünk tulajdonviszonyok, tulajdonjog szempontjából, számtalan lehetőséget teremt arra, hogy például ignobilisból hogyan válhat mégis tulajdonossá valaki. Ezt a társadalmat nem lehet a jobbágyok-födesurak kettősségébe bekényszeríteni, ezerszer színesebb minden szempontból a feudalizmus. Az elhangzott előadások erre sok szép példát nyújtottak számunkra. Wellmann Imre: A vallási kérdéseket tárgyalva fontosnak tartom felhívni a figyel-